Marcelo Gullo Omodeo több könyvet is írt a nyugati, főleg a spanyol önostorozás ellen, a legutóbbi 2023-ban jelent meg.
A nyugati világban ma az önostorozás a divat, aminek egyik fő oka a gyarmatosítás.
A gyarmatosítás már nem csupán bűn, hanem a főbűn, ráadásul megbocsáthatatlan,
aminek következtében a nyugatiaknak flagellánsként magukat kell örökké ostorozniuk, habár feloldozást így sem nyerhetnek. Egyfajta kollektív bűnösség ez, amit mi jól ismerünk a kommunizmusból. Eszerint
a Nyugat nem egy esendő civilizáció, amelyet hibái ellenére szeretni lehet, hanem eredendően rothadt,
amelyet le kell vágni múltjáról, emlékeit pedig el kell törölni (eltörléskultúra, a múltat végképp eltörölni).
Miközben az egyetemi közegben a nyugati elitben utóbbi hangulat uralkodik, vannak kemény ellenhangok is. Ilyen Nigel Biggar anglikán pap, aki tavaly az MCC vendége volt, és aki Colonialism – A Moral Reckoning (gyarmatosítás – morális elszámolás) című 2023-as könyvében védelmébe veszi a brit gyarmatosítást. Most azonban nem erről a kötetről szeretnék írni, hanem a népszerű argentin politológiaprofesszor, Marcelo Gullo Omodeo művéről. A tudós több könyvet írt a nyugati, főleg a spanyol önostorozás ellen, a legutóbbi 2023-ban jelent meg Lo que América le debe a España. El legado español en el Nuevo Mundo (mit köszönhet Amerika Spanyolországnak? A spanyol örökség az Újvilágban) címmel. Jelenleg csak spanyolul olvasható, mégis érdemes tudni róla, hogy lássuk, van ellenállás a kortárs akadémiai divatokkal szemben.
Omodeo először a spanyol mivolt nyomába ered, és akárcsak Európát és a nyugati civilizációt, Spanyolországot is Róma (jog), Athén (filozófia) és Jeruzsálem (kereszténység) örökösének tekinti. Az Ibériai-félszigeten a római után több uralom rendezkedett be. Omodeo szerint a spanyol tudat a félsziget jelentős részét a 8. századtól évszázadokon át uraló iszlámmal szembeni rekonkvisztából, azaz – megfordítva a gyarmatosítási logikát – a muzulmán gyarmatosítás elleni keresztény felszabadítási harcokból ered.
A spanyolok tehát azok a keresztények, akik az ibériai-félszigeti muszlim elnyomás ellen harcoltak, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket.
Az argentin professzor másik fő tétele, hogy az észak-európai protestáns országok, illetve Portugália elsősorban kereskedelmi és kizsákmányolási céllal gyarmatosított, Kasztíliai Izabella, Aragóniai Ferdinánd és a spanyol hódítók viszont őszintén szerették volna megtéríteni az Újvilágot. Ezt többféleképpen bizonyítja.
A hódítások negatívumait természetesen nem tagadja, de rámutat:
nem igaz az a romantikus nézet, miszerint a hódítások előtt Amerikában természeti népek éltek együtt békésen, s paradicsomi nyugalmukat csak az európaiak otromba beavatkozása zavarta meg.
A hódítás ugyanis nem nyugati sajátosság. Az aztékok és az inkák leigázták a szomszéd népeket, és rémuralmat tartottak fenn. Az aztékok emberáldozatai széles körben ismeretesek, hitük szerint a világot fenntartó napistennek az életben maradáshoz emberi szívre volt szüksége. Omodeo számításai szerint ha az aztékokat Mexikó mai népességére vetítenénk, akkor évi félmillió feláldozott emberről beszélhetnénk.
Mindez azt jelenti, hogy az aztékok és az inkák által elnyomott népek felszabadulásként fogadták a spanyol hódítók érkezését, illetve a kereszténységet.
A szerző azt is taglalja, miként honosította meg a keresztény kultúrát Spanyolország az Újvilágban, s mi lett az elszakadt gyarmatok sorsa, miután saját kézbe vették sorsukat.
Marcelo Gullo Omodeo: Lo que América le debe a España. El legado español en el Nuevo Mundo. Espasa, 2023