A nagystratégia

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán

„Világrendszerváltás idején nagystratégiára van szüksége a magyaroknak ahhoz, hogy ne járjunk úgy, mint ötszáz évvel ezelőtt, és ne legyünk ismét vesztesei a világméretű átrendeződésnek. Ez a gondolat adott történelmi perspektívát Orbán Viktor Tusnádon elhangzott beszédének, és ez biztosít bőséges muníciót az elkövetkező hónapok politikai és közéleti vitáinak. Megszűnőben a nyugati világ dominanciája, és nagyon úgy tűnik, a világ vezető hatalmi pozícióját Kelet-Ázsia veszi át, de legalábbis két nap ragyog majd az égen, ahogy arra már a tavalyi beszédben is utalt a miniszterelnök. Sajnos a történelmi tapasztalatok azt mutatják, egy ilyen mélyreható változás irtózatos pusztítás, véres háborúk során tudott csak lezajlani. A háborúskodásra viszont eddig a magyarság csak ráfizetett. Ezért nem épülhet másra az említett magyar nagystratégia, mint a béke tántoríthatatlan, cselekvő akarására.

A beszéd másik alapgondolata az volt, hogy a Nyugat már nem számol a nemzetállamokkal, lejárt szavatosságú történelmi képződménynek tartja azokat. Ezért próbál szétzúzni minden közös értéket és tradíciót, ezért támogat olyan ideológiákat és áltudományokat, amelyek alapjaiban támadják az emberek nemzeti, vallási és nemi identitását, mert végleg szét akarja szaggatni a hagyományos társadalmak összetartó szövetét.

Ezzel a törekvéssel áll szemben a keresztény vallást, a keresztény alapokon nyugvó kultúrát foggal-körömmel védelmező, a hagyományos családot alapértéknek tekintő, az ezekből összeálló nemzetet biblikus eredetű, a történelem fölött álló társadalmi képződménynek tekintő patrióta politika.

Erős nemzetállamok szövetsége vagy kevert népességen alapuló multikulturális Európai Egyesült Államok – ez az Európai Unió jövőjét meghatározó legfontosabb kérdés. Macron elnök azt mondta a fél világ által undorítónak talált olimpiai megnyitónak álcázott provokációról, hogy ez Franciaország. Mi nem akarunk olyanná válni, mint amit a képünkbe toltak.”