A katarzis elmarad – így múlt el szép lassan a kommunista utódpárt

Nyitókép: MTI / Kovács Tamás 

Volt idő, amikor a polgári oldalon erősen reménykedtek, hogy valami nagy kataklizma végre elsöpri a kommunista állampárt utódszervezetét. Nem csak gyakorlati okokból volt szokás erről ábrándozni a vasárnapi családi ebéd alatt, ez szimbolikus ügy volt: „Nem fejeződött be teljesen a rendszerváltás, míg az MSZ(M)P a parlamentben van!” – vélekedtek a jobboldali szavazók. 

Most úgy néz ki, a párt, amelyik egyidőben a Magyar Szocialista Munkáspárttól megörökölt vagyonnal, nemzetközi kapcsolati hálóval, országos szervezettel, üzleti érdekeltségekkel leuralta az úgynevezett szocialista, szociáldemokrata politizálást Magyarországon, a lassú elmúlásban oldódik föl. Úgy, hogy már senkit nem érdekel a történet vége, a katarzis mindkét oldalon elmarad: a Magyar Szocialista Párt utolsó mohikánjai nem lesznek „hősi halottként” elkönyvelve, de a jobboldal sem heroikus győzelemként fog emlékezni az MSZP eltűnésére a históriás könyvekben.

A párt azért hivatalosan továbbra sem tűnt el, papíron még létezik, írásunk apropója az, hogy az önkormányzati szinten utolsó sikeres politikusa, Őrsi Gergely is úgy döntött, elhagyja anyaszervezete kötelékét. A második kerületi polgármester a szavazatok 69,72 százalékát begyűjtve, hatalmas fölénnyel nyerte meg a választást. A kerületvezetővel a 24.hu készített interjút, amelyben kijelentette: nem hiszi, hogy van helye és értelme önkormányzati szinten a pártpolitikának. 

A baloldali politikus öt éve vezeti a kerületet, ám épp akkor jutott arra a felismerésre, hogy nincs szüksége a pártpolitikára, amikor az MSZP végleg megszűnt olyan klub tagjának lenni, amelynek neve hallatára egy-két ajtó még kinyílt.

A kegyelemdöfés pedig az lehet az MSZP-nek, hogy egykori platformja, a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció az önkormányzati és európai parlamenti választási bukta után nem hajlandó tudomást venni a néhány hónapja kötött szövetségükről. A DK, az MSZP és a Párbeszéd-Zöldek ugyanis nemrég 2026-ig szóló megállapodást kötöttek, többek között megegyeztek abban, hogy a következő országgyűlési választáson közösen indulnak. A Gyurcsány-párt azonban egy ideje úgy kommunikál, mintha ez a hosszú távra szóló stratégiai egyezség soha nem létezett volna. Ironikus, hogy az a politikus, aki miniszterelnökként elindította az utódpártot a lejtőn, az elején leugrott a mélybe tartó szerelvényről, s most már azt is megteheti, hogy nem vesz tudomást a lassan ködbe vesző szocialistákról.

Az MSZP Sztálingrádja: Gyurcsány balatonőszödi beszéde

„Budapest, 1989. október 7. Szavazás a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XIV. kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban, amelynek küldöttei ezen a napon nagy szavazattöbbséggel kimondták a Magyar Szocialista Párt (MSZP) megalakulását” – olvasható a beszámoló az átkos rendszerrel való folyamatosságot biztosító aktusról a Nemzeti Archívum internetes oldalán.

Az állampárti időben elkövetett bűnök ellenére az MSZP néhány évvel később újra megállíthatatlannak tűnt, 1994-ben nagyarányú győzelmet aratott, ami többek között a rendszerváltást körüllengő bizonytalanságoknak és annak az eredménye, hogy a szabad demokraták és értelmiségi holdudvaruk mindent megtett azért, hogy az utódpártot kihozza a karanténból. 

S bár a polgári oldal 1998-ban győzött, az MSZP-t ekkor sem sikerült kiütni, az utódpárt állva maradt a méretes jobbhorog után következő négy évben, és 2002-ben az SZDSZ újabb segítségével visszatért a hatalomba.

A szocialisták 2006-ban maradtak a kormányrúdnál, nem sokkal később azonban bekövetkezett az MSZP sztálingrádi csatája: kiszivárgott az őszödi beszéd, amelyben az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc többek között arról beszélt: hazudtak „reggel, éjjel meg este”, közben nem csináltak semmit négy évig, amibe ő – ahogy fogalmazott– „majdnem beledöglött”. 

Az őszödi beszéd után megfordult a rendszerváltás utáni politikai küzdelmek iránya, az MSZP első ízben szenvedett történelmi vereséget az azt követő önkormányzati választáson. Bár Gyurcsány Ferenc még évekig miniszterelnök maradt, reformjai nem nyerték el az emberek tetszését, majd a Fidesz–KDNP által kezdeményezett, 2008-ban lebonyolított szociális népszavazás, amely a vizitdíj, a tandíj és a kórházi napidíj eltörléséről szólt, végül tényleg lepadlózta az MSZP-t. A párt azóta a szorító köteleibe kapaszkodva néhányszor fel tudott állni, de a lábremegése maradandónak bizonyult.

Gyurcsány Ferenc még a 2010-es országgyűlési választás, a Fidesz–KDNP első kétharmados győzelme előtt lemondott. Kilépett a pártból, és magával vitt egy kitartó kemény magot. Ám mindhiába: az MSZP – amely lassan húsz éve identitásválsággal küzd – nem tudta megindokolni, miért ő képviseli a valódi baloldali politikát. Az egykor legkiterjedtebb vidéki pártszervezeti háló szép lassan eltűnt a térképről, ami végzetesnek bizonyult a szocialisták számára. Nem maradt meg ugyanis a párt híres – vagy inkább hírhedt – mozgósítóképessége, amivel a zsetonjai jelentős részét elvesztette a baloldali szövetségi tárgyalások asztalánál.

Elhagyták a süllyedő hajót

Jó esély van rá, hogy Őrsi Gergely az utolsó szocialista politikus, akinek kilépése a címlapokra kerül, de legalábbis az egyik az utolsók közül. Mára ugyanis nem sok karakteres MSZP-s maradt, az előző években a legismertebb szocialisták szinte mind elhagyták a pártot.

Kezdjük egy másik népszerű polgármesterrel, Botka Lászlóval. Botka 2002 óta vezeti Szegedet, de talán sokan emlékeznek még arra, hogy 2017-ben egy ideig ő volt az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Csakhogy ragaszkodott a Gyurcsány-mentes induláshoz, pártja viszont emiatt inkább hozzá nem ragaszkodott, így már az év őszén visszalépett. Utólag elmondhatjuk, okos döntés volt, hogy nem ragasztotta össze magát Gyurcsány Ferenccel, azóta ugyanis két önkormányzati választást is nagy fölénnyel megnyert Szegeden. 

Mesterházy Attila, a párt korábbi elnöke huszonhárom év után tavaly lépett ki az MSZP-ből. „Többekkel folytatott közös gondolkodást követően arra jutottunk, hogy a baloldalon szükség van új keretek megteremtésére. Ezért Szakács László barátommal, a DK volt Baranya megyei képviselőjelöltjével közösen, társalapítóként új szociáldemokrata, balközép pártot alapítunk Szocialisták és Demokraták néven” – fogalmazott kilépésekor. Az új formáció egyelőre nem fordította ki a sarkaiból a világot, de arra jó esély van, hogy az MSZP-t túléli. Igaz, onnan szavazókat már nemigen fog átcsábítani.

A szocialista párt mindig szócsatára kész EP-képviselője, Ujhelyi István 2022-ben, a választási vereség utáni őszön hagyta el a pártot. „Valami összeragaszthatatlanul eltört. Nem gondoltam volna, hogy valaha is így lesz. Hogy ennyi sebet tud ejteni egy darabokra hulló kapcsolat nemcsak rajtam, de minden bizonnyal közösségem testén is. Hosszú idő tépelődése, belső vajúdása és gyászmunkája után írom most ezeket a sorokat” – szólt az érzelmes indoklás.

Az egyik legkarakteresebb szocialista politikus, a karakán megszólalásairól ismert Szanyi Tibor meg se várta a 2022-es buktát, ő 2020-ban katapultált. „Őrületes baloldali vákuum keletkezett Magyarországon, jelenleg nincs egyetlen valódi baloldali tömörülés sem, csak neoliberális pártok működnek, holott ebben a társadalomban ma is sokan, sok fiatal is kifejezetten baloldali érzelmekkel és meggyőződéssel bír, így joggal igényli ezek hiteles politikai képviseletét” – jelentette ki az Index megkeresésére. Szanyi egy ideje az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom nevű formációban politizál, amelynek tavaly elnöke lett. A politikus egy 2023-as, a Híradó.hu-nak adott interjúban egyébként azt is elárulta, már 2010-ben úgy érezte, a baloldaliak kisebbségbe szorultak az MSZP-n belül. „Tudja, hogy viháncoltam a gyönyörűségtől, amikor Gyurcsányék elhúztak a pártból? Cikkeket írtam, ódákat zengtem, hogy végre tisztul a párt” – fogalmazott. Szanyi ugyanebben az interjúban arra is visszaemlékezett, hogyan fogott össze az MSZP a DK-val a 2014-es országgyűlési választás előtt. „Épp otthon főztem a bablevest, amikor csörgött a telefonom. Láttam, hogy Attila hív. Azt tanácsolta, hogy még a hétvége maradék részében próbáljam meg kipihenni magamat, mert napokon belül bejelenti, hogy megállapodott Gyurcsánnyal a közös indulásról az országgyűlési választáson – mondta. – Az volt a válaszom, hogy »neeem!!!«. Egy percig csak az »e« hangot üvöltöttem. Mikor abbahagytam, Attila csak annyit mondott: »De«” – idézte fel Szanyi.

„Horn Gyula baráti kör”

Az MSZP környékéről Őrsi kilépésén és a Gyurcsány-pártnak az MSZP–Párbeszéd-Zöldek–DK-alkuból való kibújásán kívül még két említésre érdemes hír érkezett a napokban. Az egyik, hogy Komjáthi Imre és Kunhalmi Ágnes pártelnökök lemondtak, a másik pedig, hogy Molnár Zsolt MSZP-s országgyűlési képviselő a Fiumei úti sírkertben ünnepelte meg Horn Gyula egykori szocialista miniszterelnök születésnapját. Mindent elmond a párt állapotáról, hogy a két hír közül utóbbi egy paraszthajszállal érdekesebb, azaz az MSZP múltja több izgalmat rejt, mint a jelene és a jövője. Hogy ki vagy kik lesznek a következő MSZP-elnökök, valószínűleg nem lesz meghatározó kérdés a magyar politikában. Horn Gyula életének és munkásságának a megítélése viszont még hosszú ideig viták kereszttüzében lesz. Vannak, akiknek örökké „pufajkás” marad, mások csupán a vasfüggöny szétvágására fognak emlékezni tőle, miközben bűneit és hibáit elfelejtik, és bizonyára lesznek olyanok is (már ma is vannak), akik ugyan nem bocsátják meg és nem felejtik el a kommunista múltat, de az aktuális baloldali politikusokra tekintve azt mondják, „Horn azért hozzájuk képest komoly ember volt”. Az MSZP-nek mint amolyan „Horn Gyula baráti körnek” egy ideig még lehet szerepe ebben a vitában. Időnként elküldenek majd egy közleményt a távirati irodának, amelyben megemlékeznek Horn Gyula cselekedeteiről, születésnapjáról és halálának évfordulójáról. Hogy papíron meddig marad párt a kommunista MSZMP utódszervezete, azt nem tudni, de hogy a valóságban már most sem több szocialista hagyományőrző egyesületnél, arra egyre egyértelműbb jelek utalnak.