A Fidesz az emberarcú ördög

Nyitókép: Facebook

„Amíg a radikális szélsőjobb bomber dzsekit és Martens bakancsot viselt, addig egyszerűbb volt a dolog. Ránéztél a szembejövőre és csaknem biztos lehettél benne, hogy kit látsz. Az úgynevezett mentális reprezentáció, azaz mikor az agyunk összeköt különböző képeket, fogalmakat, ez esetben a legvalószínűbbet sugallta: az ilyen a ruházat viselője szélsőjobbos szimpatizáns. A baj akkor kezdődődött, amikor az újnácik átöltöztek, és öltönyt, kiskosztümöt vettek fel.
Az emberarcú ördög könnyebben csábít. Egyszerűbb felismerni az ördögöt és tenni ellene, ha patát és szarvat visel.

Szerintünk a Fidesz a demokratikus politikai rendszeren kívül helyezte el önmagát. Ezért nem demokratikus riválisa, hanem rendszerellenzéke (rendszerellenfele) vagyunk. Demokratikus riválisok koalícióra léphetnek egymással, ezzel szemben nincs együttműködés rendszerellenfelek között.  Az, hogy a Fideszről sokan, mint demokratikus pártról gondolkodnak, abban szerepe van annak is, hogy a párt nem feltétlenül mutatja meg mindenkinek radikális, szélsőséges arcát, ebben pedig kifejezetten segítségére van jónéhány olyan politikusuk, akik saját polgári demokrata imázsukat, természetüket részben éppen arra használják, hogy eltakarják a Fidesz valódi énjét.

Az emberarcú fideszes a demokratikus Magyarország veszélyesebb ellenfele, mint a párt nyílt radikálisai. Hogy ez ellentmondásnak tűnik? Első ránézésre talán igen, de csak azért, mert hajlamosak vagyunk összekeverni személyes szimpátiánkat és a szóban forgó személy szerepének rendszerszintű hatását. Nem az a kérdés, hogy kivel innánk meg szívesebben egy kávét, hanem az, ki segít hatékonyabban elrejteni a Fidesz (és hasonmásai) valóságos arcát.
Márpedig, ha az ördög el tudja rejteni az arcát, akkor könnyebben belénk költözhet.

Érdemes fejben tartani Vargha találó figyelmeztetését: »a pokol fekete színének nincsenek árnyalatai«. Egyetértek Varghával.”