Virrasztást tartanak Tompos Kátya emlékére pénteken Budapesten

Reméltem, ír ide valaki, mert megérdemli szegény, ugyanis még a csepűrágók közt is ritka az ennyire mély érzésű. Olvasom az egyik interjújában, hogy a test és lélek viszonya foglalkoztatta, pont akkor maradt árva, amikor minden elkezdődött. Késő vitába szállni. It's too late, I'm already late. Lelke örök, szelleme köztünk él. (Színészként jól tudta, hogy a test, lélek és szellem hármasa a megismerést szolgálja, csak más és más szinten. Nyugaton nem hangsúlyos, de az ortodoxia tisztában van vele, hogy a szellem által hordozott kollektív tudás vagy információ ugyanúgy túléli a testet, mint a lélek. Mi hát itt a tragédia? A teremtésből nem vette ki a részét, az. Hiányt hagyott, az Örök Világosság fényeskedjék néki!) Ilyen megemlékezéseken általában mindenki előszedi az emlékeit és megosztja másokkal. Hogyan nem találkoztam Tompos Kátyával? It's too late, I'm already late.