Nyitókép: Képernyőkép/Magyar Nemzet
„Az EP-választás eredményeit látva egy nem elhanyagolható kérdésre egyelőre még nem kaptunk választ: akkor most lesz háború Oroszországgal, vagy nem?
A nyilatkozatokat és terveket látva vélelmezhetően tervezik, mivel – állítják a nyugati narratívák – Oroszország két-három éven belül megtámadja Európát. A hatás fokozása érdekében konkrét térképekkel kiegészített tervdokumentációt is kiszivárogtattak arról, hogy a NATO legalább öt behatolási ponton fogja támadni Oroszország nyugati területét, megelőzendő az orosz agressziót. Azt most hagyjuk, hogy Moszkva sem tagadni, sem megerősíteni nem volt hajlandó eme blődséget. Így valószínűsíthető, hogy tréfának értékelik a furcsának tetsző NATO-tervet.
Ezzel szemben sokkal inkább komolyan veendők Lindsey Graham amerikai szenátor szavai, aki CBS televízióban azt nyilatkozta: »Ukrajna 12 ezermilliárd dolláros kritikus ásványi anyaggal rendelkezik, így ők lehetnének a leggazdagabb állam Európában. Nem akarom ezt Putyinnak adni, hogy megossza Kínával.« Akkor most a potenciális orosz támadás veszélye vagy a kritikus ásványok megszerzésének reménye kényszeríti az ukrán, majd később a NATO európai szárnyához tartozó katonákat a halálba egy kiterjesztett háború esetén? Egyes uniós országok szavazói egyértelműen választ adtak arra, hogy mit is gondolnak bármilyen háborús elmélet gyakorlatba ültetéséről. Franciaország, Németország, Belgium – hogy csak néhányat említsünk – egyszerűen leváltásra ítélte a háborúpárti kormányát, felfüggesztve ezzel a háborús készülődést.
Más kérdés, hogy a háborúban üzletileg érdekelt héják örömére az unió parlamentjében a néppárti frakció formálisan nem gyengült meg. A brüsszeli bürokraták a néppárti frakció eredményét látva úgy érzik, hatalmuk fennmaradt, és végig sem kell gondolniuk, szükséges-e koncepcióváltás a jelenlegi politikai gyakorlatukhoz képest. Nem is lenne ezzel baj, ha legalább nevet változtatnának, hisz a »néppárti frakciónak« a nép pártján kell állnia.”