Ezzel szemben sokkal inkább komolyan veendők Lindsey Graham amerikai szenátor szavai, aki CBS televízióban azt nyilatkozta: »Ukrajna 12 ezermilliárd dolláros kritikus ásványi anyaggal rendelkezik, így ők lehetnének a leggazdagabb állam Európában. Nem akarom ezt Putyinnak adni, hogy megossza Kínával.« Akkor most a potenciális orosz támadás veszélye vagy a kritikus ásványok megszerzésének reménye kényszeríti az ukrán, majd később a NATO európai szárnyához tartozó katonákat a halálba egy kiterjesztett háború esetén? Egyes uniós országok szavazói egyértelműen választ adtak arra, hogy mit is gondolnak bármilyen háborús elmélet gyakorlatba ültetéséről. Franciaország, Németország, Belgium – hogy csak néhányat említsünk – egyszerűen leváltásra ítélte a háborúpárti kormányát, felfüggesztve ezzel a háborús készülődést.
Más kérdés, hogy a háborúban üzletileg érdekelt héják örömére az unió parlamentjében a néppárti frakció formálisan nem gyengült meg. A brüsszeli bürokraták a néppárti frakció eredményét látva úgy érzik, hatalmuk fennmaradt, és végig sem kell gondolniuk, szükséges-e koncepcióváltás a jelenlegi politikai gyakorlatukhoz képest. Nem is lenne ezzel baj, ha legalább nevet változtatnának, hisz a »néppárti frakciónak« a nép pártján kell állnia.”