Tehetségeink itthon?

Nyitókép: Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

„Az elmúlt időszakban több sajtóorgánumban is félrevezető, illetve valótlan állítások jelentek meg a Nemzeti Kutatói Kiválósági Program (NKKP) és a Kutatói Kiválósági Tanács (KKT) működéséről, valamint személyemmel kapcsolatban, melyekre az alábbiakban reagálok. 

A KKT által kialakított kiválósági program az OTKA folytatásaként jött létre a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) és Kulturális és Innovációs Minisztérium közös döntése alapján. 

Ha pedig mégis megteszik, legyen lehetőségük a visszatérésre élvonalbeli kutatásra való igényük feladása nélkül. E lehetőség nélkül ugyanis a legjobbak nem fognak visszatérni. Csak elmenni. Egyre többen.

A természet- és mérnöki tudományok területén az OTKA projektek krónikus
alulfinanszírozottsága egy nagyobb értékű mérőműszer megvételét sem tette lehetővé, és a legtehetségesebb végzős hallgatók magas színvonalú kutatási projektekbe toborzását – multinacionális vállalatok, illetve külföldi kutatói állásajánlatai ellenében – is megnehezítette.

Az NKKP kialakításánál átvettük a világviszonylatban is egyik legrangosabb kutatási pályázati rendszer – a European Research Council (ERC) – alapvető koncepcióját, mind az értékelési kritériumok, mind pedig az értékelési rendszer szervezeti felépítését illetően. Példaértékű, ahogy az NKKP motiválja a legtehetségesebb kutatóinkat az ERC-s pályázatok benyújtására: az ERC által alapvetően támogatásra alkalmasnak minősített, de a korlátos anyagi keretek miatt nem támogatott projekteknek két évre ERC-színvonalú támogatást biztosít, növelve ezzel annak esélyét, hogy a kutatók 1-2 éven belül sikerrel pályázzanak újra, éskihasználva az ERC «kipróbált» rendszerét a legjobbak kiválasztására, Magyarország számára költségmentesen.

Az új program senkit nem ösztönöz nagyobb támogatási összeg igénylésére, mint ami a projekt kivitelezéséhez szükséges. Az értékelő testületek feladatai között szerepel annak megítélése is, hogy az igényelt támogatás ténylegesen szükséges-e a projekt sikeres kivitelezéséhez. Ha ez nem áll fenn, úgy az igényelt támogatás összegét az egyébként pozitív értékelés esetén is csökkentik. Ebből következik, hogy ha a korábbi támogatási felső határ elegendő lenne a nemzetközileg versenyképes kutatási tevékenység elvégzésére, úgy a támogatható projektek száma nemhogy nem csökkenne, hanem drasztikusan, mintegy 40 százalékkal növekedne, a megemelt támogatási keretnek köszönhetően.

Természetesen nem erre számítunk, hiszen egy élvonalbeli kutatás számos területen jóval nagyobb forrásokat igényel, mint amit az OTKA támogatás korábban biztosított, és az ERC-től átvett értékelési kritériumok, valamint az értékelő testületek magas színvonalú munkája biztosítja, hogy elsődlegesen ezek részesüljenek támogatásban.

Reményeink szerint ebben a struktúrában olyan magas színvonalú kutatások kaphatnak támogatást, amilyeneket magas költségeik miatt eddig csak a legfejlettebb országokban lehetett megvalósítani. Ennek következtében, és kizárólag ennek következtében, az NKKP-ban feltehetőleg valóban kevesebb projekt kerül majd támogatásra, mint az OTKA támogatási rendszerében. Bár várhatóan egyes szegmensekben csökkenhet a kutatói állások száma, mindez a nemzetközileg jegyzett kutatási projektekben keletkező állások javára történik úgy, hogy az összes kutatói állás száma – a megnövelt támogatásnak köszönhetően – növekedni fog.

Ez az egyetlen módja annak, hogy a legnagyobb tehetségeink itthon is megtalálják boldogulásukat, hazánk jövője érdekében. Az ilyen magas szintű kutatók köré épülő kiválósági centrumok vonzzák majd magukhoz a jövő nemzedékek legkiválóbbjait. És ezen kiválósági centrumokból kikerülő, illetve azok köré sereglő magas hozzáadott-értékű termékeket előállító vállalkozások jelentik a legfejlettebb országokhoz történő felzárkózás zálogát. Minden nemzetközileg jegyzett kutatócsoport egy kiválósági centrum, és minél több van belőlük, annál több eredeti magyar találmányon, koncepción alapuló terméket fejlesztenek és gyártanak majd hazánkban, megteremtve a Kárpát-medencében a jóléti társadalom robusztus, hosszú távú alapját.

(...)

Nem állítjuk, hogy az új rendszer minden szempontból tökéletes, ahogyan ugyanez
természetesen igaz megalkotóira is. Ugyanakkor azt bátran és tiszta lelkiismerettel állítom, hogy az új rendszer alapelvei kiválóan szolgálják a fent megfogalmazott célok elérését. És természetesen a mindenkori KKT-nek figyelembe kell vennie, és meggyőződésem, hogy figyelembe is fogja venni a tudóstársadalom észrevételeit a rendszer folyamatos javítása érdekében. Ez mindannyiunk érdeke és felelőssége.

Végezetül szeretnék egyetlen, különösen megalapozatlan, kritikára reagálni: «Pont az olyan kutatások nem kaphatnak majd támogatást, mint amilyenekkel Karikó Katalin indult». A fentiek értelmében ez a megállapítás azzal egyenértékű, hogy Karikó Katalin kezdeti kutatásai nem az «élvonal» kategóriába tartoztak. Még abban a hipotetikus (bár valószínűtlen) esetben, ha egy akkor már működő NKKP így ítélte volna, sem kellett volna Katalinnak elhagyni az országot. Akkor ugyanis egy kiválósági centrum – amelynek legfőbb feladata a kiváló fiatal kutatók magukhoz vonzása – felismerte volna Katalin kivételes képességeit és örömmel kínált volna neki nemzetközileg versenyképes kutatás végzésére alkalmas feltételeket és állást. 

S lenne nemcsak első női Nobel-díjasunk, hanem a második – Szent-Györgyi Albert után –, aki itthoni kutatással érdemelte ki azt. Sőt, ugyanez megtörténhetett volna velem is, s akkor már három is lenne.

Ami késik, nem múlik.”