Tartozom egy vallomással. Még sosem voltam Pride-on

Kép forrása: kos Stiller/Bloomberg/Getty Images

„Tartozom egy vallomással. Még sosem voltam PRIDE-on. Voltam persze utcán az LMBTQ+ honfitársaimat mára rendszeresen érő, súlyos jogsértések miatt, de a PRIDE-ra valahogy sose jutok ki.

Ma a bátyámék látogatnak meg, két gyerekkel. Karácsonyra »A Család az Család« kártyajátékát kapták tőlem. A szülők nem is értették, miért kértem a jóváhagyásukat. Mi a fenéért ne adhatnám ezt, tök jó!

A gyerekek nem buborékban élnek. Tudják, mit jelent, ha valaki a saját neméhez vonzódik, tudomásul vették, és elhelyezték a spektrumon oda, ahol a világ legtermészetesebb dolgait szokták. Nem nagyon foglalkoznak a témával, amikor a nagyobbik egy barátja előbújt – igen, ezt sokan már gyerekként tudják magukról, miért ne tudhatnák pont annyira, mint az ellenkező nem felé nyiladozó társaik -, nem történt semmi. Illetve de, a gyerek megkérdezte a szüleit, hogy legyen a lehető legtámogatóbb. És valami ilyesmi volna a cél.

Az én meleg barátaim többségének nem adatott meg gyerekként, hogy elfogadó közegben, kezdettől fogva vállalhassák önmagukat úgy, ahogy voltak. A szüleik nem igyekeztek úgy fogalmazni, hogy »ha majd megtetszik egy fiú vagy egy lány...« Az előbújás-történeteik között sok a traumatikus. Akad, akiket azonnal elfogadtak a szüleik (illetve csak azon akadtak ki, hogy ez nem volt a gyereknek magától értetődő), akad, akit nem azonnal és akad, akit sohasem. Ismerek olyat, akinek azt mondta az anyja, inkább azt mondtad volna, hogy rákos vagy. Örök sebek ezek. Mindig az sérül a legjobban, akit valamilyen adottsága miatt utasítanak el.

Minden gyereknek jár, hogy szégyen nélkül nőjön fel, hogy sose érezze magát kevesebbnek az adottságai miatt. Egy általános iskolai osztályban átlagosan két-három gyerek lehet érintett. Nekik ugyanannyi joguk van a szexualitásukról beszélgetni az iskolában, mint a többségi társaiknak. (Mondjuk jelenleg ugye nem beszélget senki senkivel.) Sőt. Egyelőre olyan világot élünk, ahol nekik még nagyobb szükségük is volna a pozitív megerősítésre.

Nekem erről szólna a Budapest Pride , ha egyszer végre kijutnék oda. Meg egy jó nagy buliról. Bulizzatok helyettem is, ha épp Budapesten jártok!”