Rókamese

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán

„A tiltakozás zaja helyett inkább a kussolás némasága bántotta és bántja azóta is az erre érzékeny füleket: illedelmesen tudomásul vettük, és máig csendben tűrjük az egyik, valamennyi polgári forradalmunkban követelt, de hosszabb időre csak 88-89-ben kivívott demokratikus jogunk, a cenzúrázatlan köztájékoztatás elvételét.

Szlovákia a maga társadalmi megrázkódtatásaival ritkán tűnik fel előttünk példaként – bár aki szeretné sokkolni magát jobban teljesítés-ügyben, autózzon egyszer keresztül Pozsony-külsőn –, de úgy fest, ott az újságírók nem állnak be az első parancsszóra a Fico-rezsim által felrajzolt sorba. Nem hagyják magukat a szaktársak, és egészen addig, amíg a miniszterelnök elleni merénylet máshova nem irányította a figyelmet, az látszott, hogy nem tűri el a jogfosztást a lakosság sem. Persze, ők még csak az út elején járnak, és ott lebeg a szemük előtt a magyar eset az összes tanulságával, de Budapestről nézve akkor is megrázó a különbség.

Az igazsághoz tartozik, hogy nálunk 35 évvel ezelőtt sem a nép szabadította ki a sajtót (meg az országot) a pártfogságból, hanem az állampárt engedte el; nem tudni pontosan, hogy miért, de nem a forradalmi helyzet hatására. Ilyen szerencsénk azonban még egyszer nem lesz, botorság rá várni. Ha igaz, hogy minden nemzetnek annyi szabadsága van, amennyit kiküzd magának, akkor százszorosan igaz ez a nemzet sajtójára. Pedig a média szabadságát objektíve sokkal egyszerűbb lenne kiküzdeni, mint úgy általában az országét – sőt, ha a médiát szabaddá tennénk, az a 35 év előtti példa alapján az ország szabadságán is sokat lendítene. De egyelőre nincs rá igény: az interneten, ahol tényleg szabad a választás, többnyire a rezsim általprostituált szennylapok viszik a prímet, holott senki sem kényszeríti fegyverrel a kedves olvasót, hogy Origót olvasson.

Nekünk – mármint a többségnek – a jelek szerint elég ennyi,nyilvánosságból is, meg szabadságból is. Vigyázó szemünket vessük tehát inkább Pozsonyra: lássuk, hogy a szlovák atyafiak hagyják-e kiénekelni a sajtót a szájukból. ”