Non est vita

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„»Si est vita…«

Jeles napokat éltünk. Pénteken hálaadó szentmise a belvárosi templomban Orbán Viktor születésnapjára, csütörtök este a listavezetői vita a köztévében, mondhatni: a pártatlan közszolgálat templomában. Előbbinek évente örülhetünk, utóbbinak 18 évente. Így legalább annál hálásabbak vagyunk.

Többünknek jutott eszünkbe egy másik »vita«, az ismert latin szállóigéből: Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita. Magyarországon kívül nincs élet, de ha van is, az nem olyan élet. Persze nincs az a szállóige, amit ne fordítottak volna már viccesen félre, gondoljunk a »Hannibal ante portas« – »Hannibál, azelőtt portás«-ra.

Annyi mindenképpen igaz, hogy ha a királyi tévében van is vita, az nem olyan vita. Tóta W. egyenest úgy aktualizálta a szólást: »Non est vita.«

Amiben semmi meglepetés nincs, hiszen az összes szabály ezt célozta. De arra mégsem számítottam, hogy a műsorvezető Németh Balázs mindjárt másnap éppen ezt hányja a szabálykalodába zárt résztvevők szemére: »nem mertek egymásra reagálni«.

Könyörgöm, mikor reagáltak volna? A reakciókra és egyben záróüzenetre kapott mindösszesen egy-egy percben?

Amivel akaratlanul segített is az ellenzéknek a rogántévé. Egyrészt nem akartak teret engedni érdemi rendszerkritikának és leleplezéseknek, óvni akarták Deutsch Tamást, ha már kevésbé támadható listavezetőt nem találtak. Az sem volt érdekük, hogy kiemelt figyelmet kapjanak a valóban esélyesek. Azt viszont nem bánták volna, ha az ellenzék egymás püfölésével tölti ki a műsort.”

***