Most miért van szöglet?

Nyitókép: Ozan Kose / AFP

„Akkor kezdtem el nővé válni, mikor kb. 15 évesen bejött az életembe a foci. A foci és a szorongás. Meg kellett találnom magam ebben a sokdimenziós világban. Tudod, amikor a pasim okoskodott róla a többi haverjával, kicsit nekem is hozzá kellett szólni, nem nagy butaságot, de nem is túl értelmeset. Csak jelezni, hogy itt vagyok, tele élettel, nem unatkozom, á, dehogy. És kurvára tisztában lenni azzal, hogy mi a les. Ez a belépő a csajoknak. Amikor egyszer elkezdtem ujjongani egy olyan gólnál, amit végül nem adtak meg: sosem szégyellt engem annyira még senki, mint akkor ő. Hát megtanultam.

Alapkérdés, hogy kinek szurkol a pasid. Nálam úgy alakult, hogy mindegyik valamelyik olasz csapat drukkere volt. Szérie Á. Emiatt kicsit különlegesnek éreztem magam, de nem nagyon. Kihívás volt erről gondolni bármit is, de az olaszokról annyi közismert hazugság kering, meg a pizza-paszta-bondzsornó mágia, hogy csak választottam egyet a sok közül.”