Mi a demokrácia ma?

Nyitókép: URS FLUEELER / POOL / AFP

„Mi a demokrácia ma? Fontos kérdés, megválaszolásra vár, annál is inkább, mert az a szervezet (szövetség?), amelyhez tartozunk, állandóan a demokráciát kéri számon rajtunk, s a teljes hasonulást óhajtja, hogy cserébe odaadja a törvény szerint amúgy is járó pénzt, továbbá megveregesse a vállunkat.

»Azon a napon, amikor a bűn az ártatlanság képében tetszeleg, érdekes áttétel folytán az ártatlanságot szólítják fel önigazolásra« – most rúgta ránk az ajtót Camus ötvenes évekbeli jóslata. Ma ez a demokrácia.

Hat éve történt, négy évvel ezelőtt írtam:

»Egy iraki migráns, bizonyos Amir brutálisan megerőszakolt egy tízéves kisfiút egy Bécshez közeli fürdőben. Azzal védekezett, hogy négy hónapja nem látta a feleségét, és hirtelen »erős késztetést érzett, hogy megerőszakolja a gyermeket«. Az osztrák legfelsőbb bíróság pedig felfüggesztette az egyik vádpontot, mondván, mivel a migráns nem tudott németül, nem tudhatta egyértelműen, hogy a kisfiú nem egyezett bele a szexbe. Ma ebben a világban vagyunk kénytelenek élni. Ez a megdöbbentő és bicskanyitogató eset pedig a legegyértelműbb, legkézzelfoghatóbb példája Camus igazságának.«

Négy év telt el. S már akkor erős késztetést érzett minden normális ember, hogy ezeket eltakarítsa innen. S nemcsak az Amirokat, hanem azokat is, akik az ilyen ítéleteket hozzák. Ugyanis Amir és bírái feltételezik egymást. 

(a törvényhozó és a törvényalkalmazó – B. Zs.),

hogy igazságtalanságokat orvosoljon, hanem hogy új társadalmi rendet hozzon létre valamilyen »politikai erkölcsiség« szellemében, ahogy Dworkin értelmezi az amerikai alkotmányt. Az ő szemé­ben a törvény nem jogok, kötelességek és eljárásrendek összefoglalása, amelyek implicite érvényesülnek a precedensjogi rendszerben is, hanem az új, liberális társadalom váza. A radikális törvényhozót semmi sem gátolja meg abban, hogy olyan jogszabályokat alkosson, amelyek sértik az igazságosság elvét, például előjogokat adnak egyeseknek, mások javait elkobozzák, valaki jogait személyes vagy politikai célokból egyszerűen megvonják. Ennek egyik jele, amikor a jog céljaként és az eljárás fő szabályozó elveként a »társadalmi igazságosságot« kezdik el a természetes igazságérzet helyett emlegetni.«

A jog mint az új társadalmi rend létrehozásának eszköze – ez történik most Nyugaton, és ezt kell demokráciának nevezni. Ezt is. 

 – értsd: képezd ki őket arra, hogy a jogot az új társadalmi rend létrehozására használják, ennek okán például bizonyos, mostantól privilegizált társadalmi csoportokra – migránsok, homoszexuálisok és egyéb ­LMBTQ akárkik, feketék stb. – más törvények vonatkozzanak, kapjanak előjogokat, s ha bűnt követnek el, akkor se kapják azt a büntetést ezentúl, amit más, nem privilegizált társadalmi csoportok – fehérek, keresztények, heteroszexuálisok stb. – kapnának.”