Szilvay szerint kérdés, hogy a „fontolva haladó” ugyanarra tart-e, mint a liberálisok, csak „lassabban és nyugisabban halad”, vagy valami egészen mást akar? Megadja szerint, ha egy nyugati liberális ott tart, hogy a gyerekeket is át lehet operálni, akkor arra a nyugati konzervatív azt mondja, hogy „még ne”, de a melegházasság már rendben van. Németországban és Svédországban az a „szélsőjobboldali”, aki azt mondja, hogy „védjük meg a melegeket” az iszlámtól, és legyen szekuláris állam, mindenki éljen úgy, ahogy akar.
Ebbe a csapdába estek bele a nyugati konzervatívok, ezért kelt megütközést Trump vagy Orbán, mert ők legalábbis néhány dologban radikálisan mást képviselnek.
A konzervatívok Megadja szerint nem mondták, hogy „ácsorogjunk egy helyben”, dönteni kell, ahhoz, hogy minden ugyanúgy maradjon, mindennek változnia kell.
A kérdés, hogy hogyan hozunk döntést?
Molnár szerint sok új dolog jön be – étel, szokások, stb. –, ezeket ki lehet próbálni, ha jó, megtarthatjuk, de ha nem jó, el kell vetni. Scruton szerint viszont a mai világ sem teljesen pocsék, hogy „tűzre vele”. Ezer gond van vele, a csonka családokon át a demográfiai gondokon keresztül az elmagányosodásig és a social médiáig, de a jó válasz nem az, hogy az egészet utasítsuk el. A „tiszta lapra” törekvés a forradalom, de Scruton pont azt mondja, hogy sok jó dolog is van a modernitásban, ezeket érdemes megőrizni. Az utazás, a szólásszabadság, az orvoslás eredményei jobbak, a jó dolgokat meg kell tartani. Kritizálni kell, a konfliktusokat kell vállalni, és vállalni kell azt is, hogy anyagilag az ember ellehetetlenül – zárta gondolatait Molnár.