Karácsony igazsága

Nyitókép :MTI/Lakatos Péter

„Nem arról szeretnék szólni, amiben Karácsonynak legutóbb tényszerűen volt igaza: a Fidesz valóban visszaléptette jelöltjét Vitézy javára. Bár emellett se menjünk el szó nélkül. Nem gondolnám, hogy Vitézy eleve a fideszes bábjáték szereplőjének szerződött. De illene elismernie: a főpolgármesternek ebben igaza volt.Ez a mondat még hiányzik. Pedig kellene ahhoz, hogy »a fidesz tartalékosa« szerepből kilépve Vitézy hasznosíthassa szakértelmét. Érdeke ez a közélet normalizálásának is, hiszen a város fele mégiscsak rá szavazott.

Kár tagadni: a régi pártlogók kevéssé vonzanak. Világszerte sokféle okból kezdenek szétesni a hagyományos pártműködés keretei. Hogy nálunk ez még inkább igaz, arról a Népszavában Ágh Attila írt. A Fidesz már rég nem közös döntéseket hozó valódi párt, a baloldalon meg minden nemes igyekezet ellenére az történt, amit láttunk. Töredezés, jelentéktelenedés, mozgósítási képtelenség.

Pedig ha nem diktatúrában akarunk élni, akkor szükség van a politikai akaratok megszervezésére. A kérdés az, alkalmas-e erre a baloldal jelenlegi szervezeti kerete. A választás beleverte az orrunkat: így nem alkalmas.

A főpolgármester a pártkoalícióval a háta mögött már korábban fel kellett, hogy ismerje ezt. Ezért meg is próbálkozott a hagyományos pártszerkezetet felülíró és kibővítő mozgalmi konstrukcióval. A mozgalom szervezése nem kevesebb, hanem több, de másfajta tudást igényel a pártokénál. Nem követel állandó és feltétlen lojalitást, de több és személyesebb aktivitást, a tagsági helyett érzelmi elköteleződést és közösséget kínál. Utcai megmozdulásokat, helyi akciókat, kreatív, figyelemkeltő megjelenítést, az érzelmek erősebb kifejezését, látványelemeket, több spontaneitást, közben tudatosan szerveződő interaktív hálózatot, szimbólumokat, jelszavakat.

A választás előtt Karácsony is gondolkozott ezen, úgy hírlik, legutóbb a sikeres polgármesterek segítségével, akiknek plakátjain egyre kisebb lett a pártlogó, egyre többet számított a helyi egyesület vagy mozgalom. De egyrészt semmi sem működik aktivisták hite és munkája nélkül, akiket adott helyzetben, kiépült mozgalmi háló híján csak a pártvezetéseken át lehetett elérni. Pedig jönnének máshogy is. Másrészt az új választási szabályok a polgármesterek helyett a pártlistákra építették a közgyűlés összetételét. A kísérlet hamvába holt.

De minél inkább korhadnak a pártkeretek, annál gyorsabban mégiscsak rá kellene lépnünk a mozgalmi útra. A mozgalomból előbb-utóbb persze ki kell nőnie egy új, egységes baloldali választási pártnak is. Úgy vélem, nem egyszerűen új vezetőkkel, de újfajta nyitottsággal is.

És itt emlékeztetnék Karácsony 2011-es ötletére, a technikai koalícióra. Amely valamennyi ellenzéki párt hangsúlyozottan csak technikai, átmeneti szövetségét jelentette volna. Bokros és mások ennek megfelelően vetették fel az 500 napos szakértői kormány gondolatát, amely a legszükségesebb változtatások után újra megnyitná az immár demokratikus versenyt a jobb- és baloldal között is.

Nagyon különböznek. De átmeneti, technikai koalíciót a rendszerváltás érdekében alkothatnak. Mintha legújabb szenvedélyes beszédében Gyurcsány is pedzene ilyesmit, ami komoly nyitás az eddigiekhez képest. Mert tudja: az első a rendszer megdöntése. A többi csak utána jöhet.”