Háború vagy béke – nincs és!

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: SVITLANA HORIEVA / ANADOLU AGENCY / ANADOLU VIA AFP

„Nekünk, magyaroknak családi, baráti legendáriumaink telis-tele történetekkel, hogy mivel is jár, ha magunkra rántjuk az orosz hadsereget. Nagymamám meghatározó gyerekkori élménye volt, hogy az orosz a kivénhedt, már csak házőrzésre tartott húszéves libát is agyonlövöldözte vigyorogva, majd egy teljes napon át főzette a ház népével éhségében. Nemrégiben egy barátom az édesapját idézve a magyar gasztrotörténelem lódögfőzési kulisszái közé kalauzolt bennünket.

Ismertek a történetek a kislányok padláson való tömeges bújtatásáról és arról is, nyírségi kisvárosokban hajadon, de asszonykorú nők vállalták inkább magukra a szakasznyi orosz kiskatona abúzusát, mint hogy azok kislányokra vadásszanak a településen. Elődeink drámai áldozatai – benne a Don-kanyarban, majd a Gulágon kimúltakkal és megnyomorítottakkal – többet érdemelnek annál, mint hogy megint belesodródjunk egy Oroszország elleni háborúba. Felmenőink elképesztő szenvedései a mi húsunkba belemart sebek, és nemhogy nem felejthetünk, ez a minimum, de nem követhetjük el újra azokat a hibákat, amelyek miatt ők számunkra már elképzelhetetlen szenvedéseket éltek át.

Csak akkor maradhatunk meg, ha kimaradunk – nem engedhetjük meg magunknak a háború költséges luxusát. Európában egyetlen nép sem kacérkodhat egy háborúval.

A francia sereget »mazsorettseregnek« becézik saját tábornokai. Nagy-Britanniában a toborzási célok több mint egy évtizede nem teljesülnek. A lengyel haderő a saját kiképzéseit sem képes elvégezni, mert a raktárak kisöprése miatt rájuk fogyott a skuló. Az olaszokkal csak az induljon háborúba, aki a háború poklába szívesen galoppírozik a szivárványos unikornis hátán. A többi sereg gyakorlatilag nem létezik, békeseregek, missziós haderők, kommandós akciókra trenírozott beavatkozó elitegységek. Az Egyesült Államokban generációs katonacsaládok gyerekei, ahol az a tradíció, hogy Amerika zászlaját a hadseregben kell szolgálni, egyszerűen nem szerelnek fel. Helyettük a transzszexuális, pszichés zavarokkal rendelkezők jelentkeznek egyre nagyobb számban. A mi világunk demográfiája katasztrofális egy nagy konfliktus megvívásához. Egy kiterjedt európai háború akkora mélyütést mérne Európára, amiből soha többé nem lenne fölállás.

Június 9. az őrült háborús uszítók, a háborús rajongók, a cenzorok, az erőszaktevők, a lincselhetnék alakok és a Fico-merénylők lefegyverzésének napja. Az egyetlen békepárti erőre leadott szavazatunk az eszköz, hogy kitekerhessük a fegyvert a kezeikből.

Háború vagy béke. Nincs és.”

***