Egy viccpárti pojácán kívül ugyan ki tudná együtt elképzelni Lenint, a Tanácsköztársaság rohanó alakját vagy Sztálin csizmáját a Turullal?

2024. június 15. 06:12

Kemény fába vágja a fejszéjét, aki mondai madarunkat akarja porba rántani.

2024. június 15. 06:12
null
Ungváry Zsolt
Ungváry Zsolt

(Nyitókép: Magyar Nemzet / Bach Máté)

„(…) Isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak.

E királyok lettek aztán a Kárpát-medencét 400 éven át uraló Árpád-ház sarjai, akik magukat Turul-nembelieknek nevezték, s amely dinasztia

valamennyi (uralkodó)család közül a legtöbb szentet adta a katolikus egyháznak.

Magyarnak lenni származás, nyelv, szokások, hagyományok, kultúra, történelmi összetartozás, de mindenekelőtt tudat kérdése. Úgy is fogalmazhatunk: magyar az, akinek fáj Trianon. De kiegészíthetem azzal, hogy a vérszerződéssel ezen a néven megszülető magyarságunkhoz tartozik, hogy több más szimbólum mellett (előtt) szent számunkra a turul.

Nem véletlenül áll identitásunk középpontjában (hasonlóan például a Szent Koronához vagy a címerünk bal oldalát kitöltő vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmező sávjaihoz); világháborús emlékműveken szerte az országban látható, de még a budai várban, Tatabányán az M1-es fölött, vagy éppenséggel az eredetileg Ferenc Józsefről elnevezett Szabadság hídon is felbukkan. Jellemzően a császár emlékének megörökítése őt magát is alig élte túl, míg a turulok a legvadabb kommunistákat is.

Kemény fába vágja tehát a fejszéjét, aki mondai madarunkat akarja porba rántani.

Ezúttal ismét az ebből a szempontból elég hányatott sorsú hegyvidéki turul került az ellenség célkeresztjébe.

A második világháború áldozatainak emelt emlékmű megvalósításáról 2004-ben született határozat, s bár „a fővárosi vezetés a Turul Szövetségre hivatkozva a turul szélsőjobboldaliságát hangoztatta, és mint antiszemita szimbólumot semmilyen körülmények között nem ajánlotta”, azért hosszas huzavona után végül az akkori kerületi polgármester, dr. Mitnyan György 2005. október 22-én felavatta Szmrecsányi Boldizsár alkotását a Böszörményi úton.

Az ünnepség – a baloldali hecckampány közepette – egyfajta tüntetéssé, kiállássá változott, ennek is köszönhetően igen sokan összegyűltünk.

Már akkor is belénk – illetve nemzeti szimbólumainkba, és ezen keresztül az identitásunkba, a magyarságunkba, a hitünkbe – akartak belerúgni.

Fiatalabbaknak egy kis történelemóra: ezek mindig is ilyenek voltak,

nem Orbán Viktor személye vagy politikája váltotta ki a gyűlöletüket és küldetéstudatukat a magyar nemzeti eszme lerombolására.

Aki látta Donáth Annát vagy Kovács Gergelyt, az látta Demszky Gábort, Pető Ivánt, Biszku Bélát, Rákosi Mátyást, Kun Bélát, Szamuely Tibort.

De akkor is beletörött a bicskájuk, pedig sokkal erősebbek voltak (vagy annak tűntek), mint most. Nem értik, hogy egy transzcendens erővel szemben tehetetlenek. Ez egyébként a fő bajuk ezeknek az ateistáknak, hogy

sosem számolnak azzal, ami a puszta anyagon túl van.

Azt hiszik, pillanatnyi erődemonstrációval, valamiféle földi hatalommal le tudják győzni az istenit. 

Most jött egy újabb percemberke, aki már magát sem tudja komolyan venni, így kiröhögve azt a sok választóját is, akik észre sem veszik, mennyire megalázzák őket ezzel. Kovács Gergely, aki egy korábbi választáson azzal kampányolt, hogy saját szobrát állítja fel Budapesten – vagyis nagyjából sejthető, mi a viszonya az emlékművekhez, a tisztelethez –, most a Partizán választásértékelő műsorában arról beszélt, hogy „hivatalba lépése után a Szoborparkba fogják áthelyezni a kegyeletsértő turulszobrot”.

Ezzel a fő Kétfarkú megérkezett a polgárháborús provokáció ingoványos terepére.

Hiszen ezt természetesen a Mi Hazánk elnöke nem hagyhatta szó nélkül, ahogy a bulvárlap fogalmazott: „Toroczkai László máris nekitámadt a kutyapártos Kovács Gergelynek: Megvédjük a turult!

Ki támadt kinek?

Vajon nem az-e a támadó, aki nem tudja, melyik országban él? Aki a maga szubkultúrájában elbódulva, a rózsadombit részben hegyvidékire cserélő, a Marx Tőkéje helyett mára a sajátját forgató, a jólétbe belegárgyult egykori káder- (Kádár-)dűlő népének fura ötletéből polgármesterré avanzsálva mindjárt a gyökereknél akar belemetszeni az életfába.

A komcsiból szadeszossá, majd momentumossá vált lelkülettel semmit sem értenek a magyar lélekből.

Ez ugyan elegendő lehet apróbb sikerekre, de a magyar társadalom többségével sosem fogják elfogadtatni magukat. Maradnak hát számukra az ilyen polgárháborús uszítások. Toroczkaié egy adekvát reakció, amivel az ő választóinál jóval szélesebb kör ért egyet.

A szoborpark emlegetése különösen aljas, hiszen oda egy olyan nemzetellenes, internacionalista diktatúra emlékművei kerültek,

amely éppenséggel szemben állt mindazzal a szellemiséggel, amit a turul képvisel. Egy viccpárti pojácán kívül ugyan ki tudná együtt elképzelni Lenint, a Tanácsköztársaság rohanó alakját vagy Sztálin csizmáját a turullal?

Egy ilyen ugri-bugri, kutyafülű kis Kovács Gergely prüszkölése valóban vicces a turul évezredeken átnyúló erejéhez képest.

Szerencsére senki sem veszi komolyan azt, aki programjában ingyen sört és örök életet szokott ígérni (plusz turult a szoborparkba; logikus).

Olyan ez, mint amikor Sztálin pökhendien odavetette: „A pápának hány hadosztálya van?”;

aztán a Szovjetunió összesen hetven évet élt meg, a pápaság intézménye pedig egyelőre kétezernél tart. Más dimenzió.

Körülbelül az a különbség, mint egy legendás madár és egy szerencsétlen nyomorék állat, egy kétfarkú kutya között.

Amikor az ukránok (akikért Gyurcsány szerint meg kellene halnunk) lefűrészelték a munkácsi várról a turult (hasonlóan bátor tett volt, mint amire Kovács készül), akkor az a Pilis fölött egy felhő képében repült át.

Az egyébként szép feladat lehetne, igazi kihívás egy komoly politikus számára, ha mindenáron turult akar röptetni.

Vigye vissza a turult Munkács várába.

Ebben talán még támogatnánk is.

 

Összesen 302 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
irmag2
2024. június 15. 19:31
Csak a beteges (vagy drogos) szereplési vágy!
elemes-2
2024. június 15. 17:33
Ha a mandiner nem akarja magára húzni az antiszemitizmus vádját, érdemes megemlíteni, hogy MIÉRT akarja a 12. kerület elvitetni a turulszobrot.
Nimril
2024. június 15. 13:19
Ezek sajnos ezt élvezik. A provokációt, a rombolást. Lételemük a magyarságba, a magyar nemzettudathoz köthető bárminemű emlékbe, eseménybe, emlékműbe, tárgyba stb. belerúgni. Próbálná meg ezt mondjuk Romániában! Utálom a románokat, a román csőcseléket meg végképp, de kísérelnének meg bármilyen román emlékművet eltávolítani! A helyszínen felakasztanák! Basszátok meg, ott még Antonescu-szobrot is akartak hivatalosan állítani, Magyarországon meg egy mondabeli madár zavarja ezeket a férgeket azért, mert egy rövid ideig olyan szervezetek használták, sajátították ki szimbólumként, akik kezéhez vér tapad! De akkor hogy a faszomba lehetséges az, hogy a fővárosi könyvtárhálózat egy véresszájú, mocskos bolsevik nevét viseli; Újpesten létezhet emlékmű a tanácsköztársaságnak, és még mindig vannak kommunista utcanevek? Remélem, hogy a helyszínen törik el a kezét annak, aki hozzá mer nyúlni! Azért mindennek van határa!
Orange79
2024. június 15. 12:13
Mélységesen szomorú, hogy 2024-ben emberek képesek ilyen nulla, züllött alakokra szavazni mint ez az undorító, drogos bohóc. Sikerült belőle polgármestert fabrikálni, gratulálok a szavazóinak! Azt hiszem itt már tényleg nincs remény. A világ és vele együtt a magyar nemzet kb. fele teljesen elvesztette minden eszét és racionalitását.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!