Vége az európai vakációnak

Nyitókép: Christian Dauphin / Getty images

„Hogy a nyugati hegemónia még a mi életünkben látványosan meggyengül, hogy sorozatos terrorcselekmények, utcai összecsapások, anarchia dúl majd sok európai államban, szinte teljességgel biztos. Sorsukat csak azokat kerülhetik el Európában, akiknél nincs számottevő migráció, így a társadalom 15−20 százalékát kitevő bevándorlótömegben nem kell számot vetniük a szervezett bűnözéssel és a vallási fanatikusokkal, valamint a jelenleg is zajló, folyamatos bevándorlással.

Az 1945 óta tartó hosszú békeidőszaknak mindenesetre vége. Rövid időn belül döntő globális változásokra kell felkészülnünk, hosszú távon pedig minden bölcsességre, tudásra és türelemre szükség lesz ahhoz, hogy a háború, a járványok és az utcai összecsapások ne kényszerítsék végleg térdre országainkat. Ennek a súlyával, ennek a tudásával muszáj élnünk. Aki nem teszi: semmit sem ért a történelemből és nem gondolkodik, pusztán abban a hamis hitben ringatja magát, hogy ahogy eddig volt, úgy lesz ezután is. Valójában fel kell készülni a soron következő nehéz időszakra. Az európai vakációnak vége. A változások − láthatóan − már megkezdődtek.

Nos, erről döntünk a soron következő választáson. Háborúról és békéről. Önkormányzatainkban és uniós képviseletünkben külföldi pénzügyi, politikai segítséggel a háború hívei kerekednének felül. A magyar kormánynak eddig komoly áldozatokkal, kemény munkával sikerült távol tartania országunkat a felbomlástól. Magyarország részese ugyan a globális társasjátéknak, de a saját útját járja. A jövő hét végén arról döntünk, szuverén és szabad ország maradunk-e, vagy megadjuk magunkat.

Hogy magyarként, saját nyelvi, kulturális, civilizációs közegünkben élünk tovább, vagy multikulturális esernyőt tartunk magunk fölé. A tét tehát a saját sorsunk, hamarosan eldől, melyik utat választjuk. Minden másról a nagyhatalmak gondoskodnak, de hogy esélyünk legyen arra, hogy békében élhetünk, először is be kellene fejezni az ukrajnai háborút. Ez most a legfontosabb globális érdek, a reménysugár a világ népei számára. Minden más csak azután következhet.”

***