Nyitókép: Képernyőfotó
„Nincs olyan, hogy »de ő megérdemli”. Nincs olyan, hogy »ő nem érdemel tiszteletet. Azért nincs, mert ember a másik ember méltóságáról nem dönthet, ahogy az életét sem veheti el. Akit nem veszel emberszámba, akinek nem tiszteled a méltóságát, azt számon sem kérheted, ahogy nem várhatsz erkölcsi felelősségvállalást a kutyádtól, egy cserép muskátlitól vagy az időjárástól.
Az emberi méltóság tisztelete emberi jog, és mint ilyen, elidegeníthetetlen.
Jár a k*rvának és a papnak, a szentnek és a szörnyetegnek. Van úgy, hogy a pap szörnyeteg és hogy a k*rva szent. A »ne ítélj, hogy ne ítéltess” nem a következmény-nélküliséget jelenti. Hanem az emberi méltóság szentségét. Mert hogy is várhatnánk, hogy az ellenlábasaink tiszteljék a méltóságunkat, ha mi nem tiszteljük az övéket?
Ha megsérted valaki emberi méltóságát, nem veszíted el a sajátodat, csak a hivatkozási alapot, hogy kikérhesd magadnak, amikor valaki lábbal tiporja a tiédet. Így aztán, amikor megsérted valaki emberi méltóságát, egyúttal a sajátodat is megsérted. Meg az anyádét, az apádét, a társadét, a gyerekedét, minden halott felmenődét és leszármazottadét egyszerre.