Nyitókép: Attila Kisbenedek/AFP
„Egy ideig mérgeztem magam Magyar Péter szónoklatainak hallgatásával, mert személyesen ismertem őt, ezért többszörösen is megdöbbentett közéleti ámokfutása, 180 fokos fordulatot vett irányváltása és meghökkentő viselkedése, pofátlansága, egyre agresszívebb stílusa. Szemeimet dörzsölve néztem, hogy vajon tényleg jól látok-e? Be kellett lássam, hogy igen.
Üdítő kihagyások után most újra belefutottam egy vele készült interjúba, melyben egy óriásira nőtt egójú, magát veszélyesen komolyan vevő és másokat sebes beszéddel, kéjjel pocskondiázó, mosolytalan ember képe mutatkozott meg.
Olyanná lett, mint a kommentszekciók felületes és indulatos bugyrainak megtestesülése, aki csak kinyilatkoztat, ítéletet hirdet, nem is vár választ semmire, nem is kíván érdemben szóbaállni senkivel.
És persze nem is csinált még semmit abból, amit kritizál és amit kikér magának.
Eközben azt mondja, tégláról téglára akarja építeni a hazánkat. Csakhogy olyan habarccsal, melyet bosszúból és kivagyiságból, haragból és irigységből kevertek, bizonyos, hogy nem lehet építeni, csakis rombolni. A közbeszédbe fellépésével érkezett mentális dózerolás azonban sajnos már visszavonhatatlanul folyamatban van…”
***