Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
„A hintapolitika tehát nem szabad élet, hanem veszélyes játék, vékony mezsgyéken egyensúlyozás. Ha nem tetszik, mert veszélyes, mert fárasztó, hogy mindig ügyeskedni kell, akkor csak egyetlen dolgot lehet választani helyette. Rabok legyünk, vagy szabadok – így fogalmazta ezt meg Petőfi, tökéletesen leírva a magyarság Mohács utáni dilemmáját, még két évszázaddal a saját élete után is. Ha nem a hintapolitikát választjuk, akkor csak az egyoldalú odaadás marad, a feltétlen elszegődés valamelyik nagyhatalomhoz. Ennek is vannak hívei a magyar politikában. Csakhogy az ilyesmi nálunk mindig szabadságharcokba torkollott, és fog torkollani. Ez van, ilyenek a magyarok.
Becsüljük meg tehát a hintapolitikát, mert olyan rettenetes idők is jártak már, amikor ezt se választhattuk!
Volt, amikor készen kaptuk az elnyomást, és csak szabadságharcokat robbanthattunk ki válaszul. Ha tetszik, ha nem, a magyar történelem epizódjainak – a történelmi tapasztalataink fényében – kétféle lehetséges kifutása van:
I. vesztes szabadságharc, és megalázó kibékülés az agresszorral
II. hintapolitika