Egyszerű a képlet – Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik Gyurcsány Ferenccel, vagy „integrálja”

(Nyitókép: YouTube-képernyőfotó)

A beszámolók szerint igen kedélyesen beszélgetett Puzsér Róbert és Magyar Péter egy budapesti konferenciaközpontban, ami természetesen meg is telt a jeles alkalomra. Hiába: a tizennégy éve Orbán-ellenes tábor elvárásainál már csak a kíváncsisága nagyobb, arról pedig a főszereplő mellett a baloldali médiumok (köztük az eseményről szinte felhevülten beszámoló Telex) gondoskodnak hónapok óta, hogy

A kedélyes csevejből sokkal többet nem tudtunk meg az otthon állítólag késsel mászkáló, a felesége „védelmében” magánbeszélgetéseket rögzítő, alig néhány hete még Mészáros Lőrincnél kilincselő fazonról, ám annyit igen, hogy ő már 2006 őszén elégedetlen volt a Fidesszel. Ha mellé tesszük, hogy „mindig is liberális voltam”, akkor itt most zárójelbe is tehetjük azt a felvetést, hogy Magyar Péter igazából jobboldali. De még ha az lenne is, a legfőbb célja virtigli baloldali, nevezetesen beteljesíteni azt, ami Bajnai Gordonnak, Gyurcsány Ferencnek, Pukli Istvánnak, Fekete-Győr Andrásnak, Vona Gábornak vagy Márki-Zay Péternek se sikerült:

Innentől kezdve a történet politikai értelemben leginkább arról szól, hogy az aktuális próbálkozó – akinek előélete kétségtelenül ad egy újszerű bukét az egésznek – átvegye a stafétát az elődjeitől, s ezzel átrendezze az ellenzéki térfelet. A Gyurcsányék felől érkező fuvallatok arra engednek következtetni, hogy ehhez azért nekik is lenne szavuk, s a „nekik” alatt itt már a bekebelezett MSZP-t és Párbeszédet is értjük.

Az előzmények nyomán ebből az következik, hogy 

Esetleg létrejön ismét a centrális erőtér, ami viszont sokkal inkább támasza, mintsem akadálya az orbáni kormányzás folytatásának.

Ennyit arról, hol és kik ijedhettek meg a Tisza Párttól.

A belpolitikát kétségtelenül megbolygató fejlemények azonban rámutatnak egy kvázi anomáliára. Először is: bár bőven akadnak hibái és hiányosságai a kabinetnek, az nem eltagadható a konzervatív oldaltól, hogy van víziója, teljesítménye, eszközrendszere céljai megvalósításához. A politikai alapozást, a szakértői bázis kialakítását és a közösségépítő munkát a Fidesz már bőven 2010 előtt elvégezte, lépésről lépésre, évről évre. Ezzel szemben a túloldalon

Nincs aprómunka vagy bázisépítés, csak vagdalkozás. Ennek egyik embrionális ötlete volt a technikai koalíció 2014 előtt, az akkor még zsidólistát emlegető jobbikosok és a persona non grata Gyurcsány bevonásával. Imádtuk! A legutóbbi próbálkozás pedig Márki-Zay Péter, a hatpárti összefogás és a guruló dollárok voltak – az eredményt 2022-ben láthattuk.

A probléma és meggyőződésem szerint az ellenzéki sikertelenség gyökere tehát nem más, mint a cél elégtelensége – Orbán leváltása, és kész –, továbbá az eszköz misztifikálása. S ezen Magyar Péter sem lendíti túl az ellenzéket, sőt valójában kimaxolja a tizennégy évnyi, frusztrációval terhelt kisebbségi protest­hangulatot.

Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Addig pedig folytatódik a legújabb közéleti trash-sorozat.