Orbán Viktor nyakához gumibotot szorítottak – de most már Gyurcsány is halhatatlan

(Nyitókép: Az MTV-székház ostroma 2006. szeptember 18-án / Fotó: MTI)

A pápai lakótelepen (és most ne a vatikáni palotára gondoljunk), míg Katus mama a gázóra pörgését figyelte és az idősebb Ferenc részegen szidta a rendszert, a kis Feri elhatározta, hogy nagy igazságok kimondásával fogja majd beírni nevét a filozófia aranykönyvébe. 

Azóta sok ilyet ismerünk tőle,

és ki tudja, egy-egy Unicum mellett még mikkel traktálja Karácsony Gergelyt. 

Most ismét egy halhatatlanságra pályázó igével jelentkezett, amelyben összefoglalta a politika lényegét: „Rendszert lánglelkű szónoklat még soha nem döntött meg. Ahhoz nem beszélni, hanem cselekedni kell, ahogy Dobrev Klára teszi.”

(Az különösen bájos, ahogy a házaspár tágjai egymást emlegetik, teljes vagy csak vezetéknéven, akár egy nagy embert, akihez semmi közük. Az asszony például ilyen elegáns távolságtartással: „Mindeközben a párt elnöke, Gyurcsány Ferenc, hasonló intenzitással kampányol”; vagy a kedvencem: 

Visszatérve az idézethez, a figyelmes szemlélő rájöhetett, hogy a gondolat nem teljesen új, egy Széchenyi nevű fickó például azt mondta: „A tett az első, a szó a második." Speciel ő ezt gyakorolta is, de azért annyira nem hagyták hidegen a lánglelkű szónoklatok: Felsőbüki Nagy Pálnak az 1825-ös országgyűlés alsótábláján elmondott beszéde akkora hatást tett rá, hogy hirtelenjében felajánlotta birtokai egyéves jövedelmét egy tudós társaság létrehozására,

Kicsit talán freudi is az elszólás; nem szükséges ugyanis ennyire távolra tekintenünk, mert éppen abból a korszakból, amelyet Gyurcsány közelről – és sajnos nem teljesen tétlenül – láthatott, két olyan lánglelkű szónoklatot is ismerünk, amely – ha nem is közvetlenül és egymagában – rendszert döntött.

Az első 1989. június 16-án hangzott el a Hősök terén, ahol egy ismeretlen fiatalember a szemébe vágta a Nagy Imre sírjához mint talizmánhoz összegyűlő kommunistáknak, hogy tönkretették az életünket, nyakunkra hoztak egy megszálló birodalmat és embertelen rendszerüket, de akiktől

S némi kacskaringókkal, olykor a nehézségeket és vereségeket sem megspórolva, a fiatalember végül is döntő szerepet vállalt a rendszer lebontásában. 

A másik felejthetetlen szónoklat eredetileg zárt körben hangzott el, de aztán olyan publicitást kapott, mint magyar oráció talán soha a történelemben. Fordulatait, olykor megdöbbentő, gyakran trágár, néha megmosolyogtató kifejezéseit kívülről tudjuk,

Ez a beszéd is rendszert döntött, méghozzá olyan sikeresen, hogy még ma is részben abból sarjadnak a kétharmadok. (Persze, aligha így képzelte. Kicsit úgy járt vele, mint Kroiszosz lüd király, aki meg akarta hódítani Perzsiát, ezért jóslatot kért Delphoi-ból. Azt a választ kapta: ha támad, egy nagy birodalom fog megdőlni. Támadott, vesztett, és valóban megdőlt egy nagy birodalom. Az övé.)

Az persze igaz, hogy a beszéd valóban kevés önmagában, ha nincsenek mögötte a tettek.

Azt meg sem kérdezem, vajon a fent említett Dobrev Klára mit tett, és egyáltalán milyen rendszert akar váltani? A parlamentáris demokráciát, a szólásszabadságot – amelyben még egy ilyen Gyurcsány-szerű alak is parttalanul mondhatja a hülyeségeit –, a köztársaságot, az EU- vagy a NATO-tagságot akarja felcserélni?

Vagy a nemzeti karakterrel van baja, ahol a Szófiában Klara Petrova Dobrevaként anyakönyvezett delnő Dobrev Klárának kénytelen hívatni magát?

***