Legyen a kultúra támogatása (újra) polgári erény!

A szerző író, kultúrpolitikus

2011-től három éven át vezettem a Nemzeti Kulturális Alapot. Azt a szervezetet, amely a gyakorlatban a garanciája annak, hogy határoni belüli és túli magyar kultúra támogatásában érvényesül egyfajta egészséges diverzitás. Ha ugyanis egy központból három ember akarná elosztani a rendelkezésre álló forrásokat, bizonyosan nem jutna kellő figyelem a végeken dolgozó műhelyekre, a megtartóerőt jelentő népművészeti, közművelődési programokra, intézményekre. Az alapító Fekete György, az Antall-kormány helyettes államtitkára jól látta: a szakmai kollégiumokban meglévő tudás és felhalmozódó tapasztalat alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fővárostól távolabbi, legkisebb településeken is legyen kulturális élet. S bár a kultúrában vannak más, évek óta működő vagy éppen a közelmúltban létrejövő értékes támogatási források (a Bethlen Gábor Alaptól a Mol – Új Európa Alapítványig), s léteznek olyan szervezetek, amelyek szintén a több lábon állást szolgálják (például a mostanra már hálózattá fejlődő népfőiskolai rendszer), alapvető fontosságú az NKA rendszerének fenntartása.