– Magyarországot mindkét világháborúban Németország kényszerítette hadba lépésre. A maihoz hasonló, drámaian hibás megközelítésen alapulva azt gondolták, hogy a háború és annak kiszélesítése kívánatos nem csak a saját, de (hitük szerint) az egész kontinens geopolitikai szempontjából. A nem kívánatos, hanem tragikus véget mindannyian tudjuk, hazánk vonatkozásában kiemelten.
– Éppen ezért nem csak biztonsági, de morális szempontból is érthetetlen, hogy (a korábbi tragédiák ellenére, szürreális módon) megint Németország az egyik élharcosa a háborús uszításnak és a fegyverkezés fokozásának (»sisakoktól a vadászrepülőkig«). Legutóbb iszonyatos vége lett annak, mikor német tankok indultak meg kelet felé – én nem szeretném az életemben megtapasztalni azt, amit a történelemkönyvek lapjairól már ismerek. Bízom benne, hogy Ön sem – vagy a korábban Önök által is »nácinak« nevezett Jobbikkal való összefogás egyéb ideológiai változásokkal is járt a szocialistáknál?
– De vissza korunk Németországára! Ez az a Németország, melyet az Önök elvtársa, a baloldali Olaf Scholz vezet, s melynek külügyminisztere arról beszél, hogy neki fontosabb Ukrajna, mint a német állampolgárok. Ez az a Németország, melynek vezető politikusai szóltak »tesztjelleggel« először arról az elmúlt hetekben, hogy be kellene vezetni a kötelező európai – tehát magyar – sorkatonaságot. Eddig Önök, ha jól emlékszem, már a »honvédelmi ismeretek oktatása« fordulattól is hideglelést kaptak. Eddig.