Híres vezető-gyilkosságok, melyek megfordították a világtörténelem menetét

Nyitókép: JOHN THYS / AFP

Mint lapunk is megírta, merénylő lőtte meg Robert Fico szlovák miniszterelnököt, ezen cikk írásakor többet nem tudni. Mindenesetre érdemes történészi szemmel végigvenni, milyen hatása is lehet a komoly közéleti szereplőket érő merényleteknek a történelem folyására – akár sikerrel jártak a merényletek, akár nem. A merényletek olyan nagy hatást gyakorolhatnak az egyszerű állampolgárra is, hogy sokan még évtizedek múlva is emlékeznek, hol voltak éppen, vagy mit csináltak, amikor ezt vagy azt a vezetőt megölték. Dan Rather amerikai újságíró például így írt a Kennedy-gyilkosságról: arról „száz éve múlva, ezer év múlva is beszélni fognak”. 

Annyi nyilván leszögezhető, hogy a híres merényletek jelentősen megváltoztathatják a történelem menetét, dezintegráló hatást gyakorolva a korábban akár stabil politikai rendszerekre, egyrészről a szélsőséges álláspontok erősítésével, másrészről hatalmi vákum generálásával, végül pedig a társadalmi zaklatottság érzésének erősítésével (utóbbi volna a terroristák célja is általában). Egy erőszakos úton kicsikart, hirtelen „vezetői változás” kisiklathatja a stabil építkezést, új mederbe terelheti a politikát, és átalakíthatja egy ország, egy nemzet, vagy akár a világ politikájának irányát.

Nézzünk néhány kézenfekvő példát! Magyar olvasóként nyilván azonnal eszünkbe jut, hogy 1914. június 28-án Szarajevóban Gavrilo Princip szerb diák. A merénylet – más tényezők mellett – végül az első világháború kirobbanásához vezetett. A merényletet az Osztrák-Magyar Monarchia értelemszerűen a szerb nacioalizmus számlájára írta, noha máig vitatkoznak azon, hogy a szerb állam milyen szinten volt érintett. A Monarchia súlyos ultimátumot küldött a szerbeknek, melyben keményen követelték a bűnösök felelősségre vonását. 

Az orosz támogatás ígéretével háta mögött viszont Szerbia nem engedett, így a Monarchia rövidesen hadat üzent. A kölcsönös segítségnyújtási egyezmények alapján – a szerbeknek az oroszok, az oroszoknak a britek és franciák, a Monarchiának pedig a németek ígértek támogatást – a konfliktus után néhány nappal már az egész Európát domináló két katonai szövetség is háborúban találta magát. 

Néha a vezető politikusok elutasítják a fokozott védelmet, melyet biztonsági stábjuk ajánl számukra. Így tett például Jicak Rabin izraeli miniszterelnök, akit 1995. november 4-én lőtt le egy szélsőjobboldali izraeli fiatalember Tel-Avivban. A támadás a (ma már nyilvánvalóan megbukott) oslói békemegállapodásokat támogató demonstráció után történt, melyen Rabin is felszólt, szavaiban a béke mellett érvelt. Utolsó beszédében így fogalmazott: 

A gyilkosság előtt a jobboldali ellenzék vezetője azt állította, hogy Rabin „elszakadt a zsidó értékektől”, egyes szélsőséges rabbik pedig azt állították, hogy a békefolyamat zsidó életeket sodor veszélybe. Utóbbi nyilván vitathatatlan tény, de kérdéses, hogy szavaikkal nem segítették-e a fiatal támadó radikalizálódását. Rabin elutasította a golyóálló mellény viselését és a páncélozott autó használatát. A tüntetés után Rabint autójánál lőtte meg támadója, Jigal Amir. Másfél órával később a miniszterelnök halott volt, s vitathatatlan, hogy napjaink lánga borult Közel-Kelete nem így nézne ki, ha ez nem történik meg. 

Olyan gyilkosságok is idézhetők, melyeknek közvetlen következménye nem lett azonnal (még akkor is, ha hosszú távú, főleg kulturális hatása nagy volt). 1963. november 22-én Dallasban lelőtték John F. Kennedy amerikai elnököt. A sajtó egy része rögtön azt tippelgette, hogy talán ez egy széleskörű szovjet támadás része Amerika ellen, az utcán az emberek világháborúról sugdostak. Mint azóta feloldott CIA-iratokból kiderül, a szovjetek is megdöbbentek a gyilkosságon, és azt hitték, hogy szélsőjobboldali szélsőségesek csinálták a gyilkosságot, hogy kirobbantsák a közvetlen háborút a két nagyhatalom között. 

Végül, mint tudjuk, nem lett háború a gyilkosság eredménye, bár annak motivációit és hátterét máig kutatják. (Egyébként nemrég jelent meg egy jó könyv Kennedyről Fekete Rajmund történész tollából).

A cikkhez felhasznált források:

https://rubicon.hu/kalendarium/1914-junius-28-a-szarajevoi-merenylet

https://www.britannica.com/story/9-infamous-assassins-and-the-world-leaders-they-dispatched

https://www.theguardian.com/world/2020/oct/31/assassination-yitzhak-rabin-never-knew-his-people-shot-him-in-back