Pedig Budapest életszínvonalban is meghaladja az európai átlagot is.
A statisztika ezt mutatja, csakhogy érdemi koordináció nélkül a cigányság, illetve a nehéz sorsúak ebből kimaradhatnak. De nemcsak a cigányok: a melósoknak, a társadalmi leszakadást általában megélőknek, az időseknek, vagy éppen a hajléktalanoknak ki segített Budapesten az elmúlt 5 évben? Talán Karácsony Gergely? A „jó emberkedés” nem jelent megoldást, és sajnos a mostani ciklusban Karácsonyék bőven beérték ennyivel. Nem tudták becsatornázni a gazdasági fejlődést a hátrányos helyzetűek felemelkedésébe, nem aknázták ki a lehetőségeket. Megjegyzem, az irodaházakat én pl. inkább a város szélére vinném, oda koncentrálnám a munkahelyeket, míg a belváros lehetne inkább az idegenforgalom és a kultúra terepe. Jelen pillanatban viszont éppen a belváros külső része gettósodik erősen. Éppen ezért
a legfontosabb az lenne, hogy legyen erről az egészről egy komoly, átfogó koncepció, illetve fővárosi szintű egyeztető testület, ami az oktatás, a munkaerőpiac és a lakhatás kérdései mellett a közbiztonsággal is kiemelten foglalkozna
– az említett Kerekasztal vagy Tanács emiatt is lenne kiemelt jelentőségű, hogy felálljon.
Ha már itt tartunk: mit szól Vitézy Dávid javaslatához, ami a közlekedési eszközökön városrendészeti járőrözést rendelne el?
Lehet kétségbe vonni, de
a szamurájkarddal az 1-es villamoson rohangáló drogos cigánygyerek véleményem szerint saját maga dobja el az alapvető jogait, és erősíti a cigányokkal szembeni előítéleteket,
miközben ő ma már ugyanúgy a budapesti városkép része, mint a Parlament vagy a jelölteket elgázoló sárga villamos. Egyértelmű, hogy ez is egy több területet érintő, megoldásra szoruló probléma. Rendpárti Budapest kell, és ezzel minden tisztességes, a városért valóban felelősséget vállalni akaró főpolgármester-jelöltnek egyet kell értenie. Nevetséges, ahogyan a tömegközlekedést nem használó és nem ismerő Karácsony Gergely kikéri magának, ha bárki is azt mondja, hogy a villamos nem hajléktalanszálló és nem faluvégi kocsma fizetésnapkor. A főpolgármesternek üzenem, naponta többszázezer ember mondja ezt ki, úgyhogy ő háborodjon fel bátran minden nap többszázezerszer is akár. Igenis kell a BKK rendészet, sőt, fővárosi szintű rendészet kell, mert ezek a gondok nem állnak meg a kerületek határainál. És én is azt vallom, a villamos nem lehet hajléktalanszálló, és nem lehet alkoholszagban úszó késdobáló mobil kocsma.
Erre meg is van a liberális válasz: ez a megközelítés embertelen, ráadásul csak eltakarná a problémákat az egyszerű városlakók orra elől.
Persze, csakhogy ez a valóságtól elrugaszkodott gondolkodás. A valódi befogadás nem ezt jelenti, hiába szeretné Karácsony ilyennek látni a budapestieket. Jellemző kép, ahogyan Karácsony büszke a befogadó, toleráns kozmopolita budapestiekre, de közben a kedves polgártársak igenis közelebb húzzák magukhoz a táskájukat és idegesen tekintenek körbe, amikor a villamos megáll a Blahán. Legyen végre kimondva az, ami évek óta egyértelmű: valójában Karácsony szavazói is egy rendpárti, tiszta, élhető Budapestet szeretnének, és skizofrén állapot, hogy ezt nem merik bevallani, mert az Orbán-ellenesség a fejükben mindent felülír. Márpedig az elmúlt évek igazolták, hogy a jelenlegi főpolgármester ennek a megteremtésére nem képes, mert nem vallja ugyanazt, mint amit ők. Sőt,
a helyzet az, hogy valójában ők is Szentkirályi Alexandrára, azaz a Fidesz jelöltjére szavaznának, de a racionalitás nagyon lassan mászik vissza a fejekbe.
Nincs ember, aki ne értene egyet azzal, hogy érdemi, összehangolt társadalmi felzárkózás és esélyteremtés mellett rendre és köztisztaságra, illetve kiszámíthatóságra és biztoságra is szükség van Budapesten. Sőt, elsősorban ezekre. Arra, hogy az itt élők megbízhassanak egymásban – etnikai, vallási, társadalmi háttértől függetlenül. Karácsonynak ezt kellett volna megteremtenie, de neki még most sem fogja fel, hogy a budapestiek valójában ezt szeretnék. Szép-szép a méhlegelő meg a rovarhotel, de a biztonságos tömegközlekedés, vagy az utcák tisztasága még mindig fontosabb az emberek számára. De ezzel mintha ő egy percig sem akart volna foglalkozni. A főváros ma politikai mutyik foglya, szakmai kérdésekről már szó sincsen. És ez így, vele biztosan nem mehet tovább!
Pedig a jelek szerint önbizalma bőven van a főpolgármesternek, ráadásul egyes mérések szerint állítólag továbbra is esélyes az újrázásra.
Ennyire se hús, se hal politikus talán még sehol sem vezetett települést. Egyetlen programpontja van valójában: az Orbán-ellenesség. Szomorú, hogy sokaknak korábban ennyi is elég volt a fővárosban, de aki az utcán jár, az tudja, hogy ez is erősen változóban van, és akár lehet meglepetés június 9-én! A rendpárti, tiszta és biztonságos Budapestnél nincs fontosabb és aki nem a Pasaréten, vagy a Körúton belül él, az ezt érteni is tudja. Az a jelölt lesz igazán esélyes, aki ezt a lehető legegyértelműbben, a lehető legtisztábban tudja majd képviselni. És ehhez még egy gondolat: a tiszta, biztonságos és rendpárti Budapest gondolatától hiába rázza ki a hideg a mostani városvezetést, és vádolnak bárkit is populizmussal, aki ezt akarja képviselni, az emberek egész egyszerűen erre vágynak, ezt várják el.
A gazdaság fejlesztésével együttesen kell a munkaerőt is fejleszteni ma Magyarországon. Mekkora veszélyt jelentenek a vendégmunkások a gazdasági alapú társadalmi felzárkózásra? Hol vannak a belső tartalékok?
Úgy hiszem, országos szinten ezzel nincs különösebb probléma, tartható a koncepció, ám a budapesti városvezetésnek kiemelten kellene foglalkozni a kérdéssel. Amennyiben az említett koordinációs munka nem indul el, akkor a cigányság egy része még akkor is kiszorulhat a további lehetőségekből, ha egyébként munka akad bőven Budapesten is.
A kormánnyal ezen a téren is párbeszédre és a feladatok összehangolására lenne szüksége a Városházának, hiszen bőven lenne mozgástér az együttműködésre, akár olyan intézményekkel is, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, sportegyesületek vagy épp a rendőrség, katasztrófavédelem, BKK, a közterületfelügyelet, a kerületi szintű rendészeti szervek, az egészségügy...
Képzések révén mintegy száz-százötvenezer főnyi hazai munkaerő biztosan bevonható lesz a munkaerőpiacra a közeljövőben, de sajnos a következő években az elöregedés miatt ezek a lehetőségek csökkeni fognak. Vagyis vendégmunkásokra szükség van, és ha jól csináljuk, akkor senki elől nem veszik majd el a munkát, mert mellettük a hazai munkavállalók száma is növekedni fog.