Elképesztő: Sárkány Zalán világbajnok! (VIDEÓ)
A 21 éves úszó aranyérmet nyert 800 méter gyorson szombaton a Duna Arénában zajló rövidpályás úszó-világbajnokságon.
A kormány és Budapest együttműködésére van szükség a fővárosi cigányügy megoldásához, illetve fejlesztéséhez – véli a romaügyi szakértő. Interjúnk.
nyitókép: Földházi Árpád
Kire szavazzanak a romák a fővárosban?
Inkább azt kell egyértelművé tenni, hogy kire ne. És a válasz nagyon egyszerű: a jelenlegi főpolgármesterre, azaz Karácsony Gergelyre semmiképp se! Nem túlzás:
az előző öt évben nem született érdemi intézkedés a budapesti cigányság felzárkózásának az előmozdítása érdekében, nem született semmilyen fővárosi fejlesztési koncepció, ami rájuk vonatkozva határozna meg célokat,
és nem épült ki semmilyen intézményi struktúra sem, amit meg lehetne tölteni szakmai tartalommal és azokért felelős személyekkel.
Ott van a Fővárosi Roma Önkormányzat.
Erről kevesebb szó esik, de ugyanolyan botrány veszi körbe azt is, mint az országos roma önkormányzati testületet: a korábbi balos vezetés többszáz millió forinttal nem tudott és nem tud a mai napig sem elszámolni, az egykori elnök a lemondásba menekült. Még most is folyamatban vannak hatósági eljárások, mint ahogyan sajnos a baloldal által szintén foglyul ejtett országos önkormányzat esetében is.
Ezért azonban nem Karácsony Gergely a felelős.
Azért azonban igen, hogy ezekből az ügyekből semmit nem vizsgált ki sem ő, sem a cigányüggyel legalább tessék-lássék módon foglalkozni kénytelen (és képtelen) Kerpel-Frónius Gábor. Egy alapítványi fantomiskola éveken át működhetett úgy, hogy oda diákok nem jártak, de az állami normatívát felvették az iskola vezetői, illetve egyes balliberális érdekkörök kiszolgálói. A rendőrség iratokat foglalt le, komoly eljárások indultak, de Kerpel-Frónius ebben az ügyben is csak a hümmögésig jutott. De nemcsak egy konkrét büntetőjogi gyanút felvető ügyben játszik évek óta vakot, süketet és némát a Gyurcsány Ferenc és az emberei által dominált budapesti városvezetés, hanem cigányügyben általában véve is.
Ez mit jelent?
Azt, hogy a főpolgármester érdemben semmit nem akart tenni ezen a területen sem. Pedig lenne teendő, akár kulturális, akár lakhatási, akár munkaerő piaci, vagy bármilyen egyéb megközelítésből. Persze
egy cigányokat bemutató szocio-fotó tárlatmegnyitóra örömmel elmegy bármikor, vagy ha esetleg a CEU-n a belpesti értelmiség ezredszerre is elmotyogja saját magának, hogy a befogadás mennyire fontos, akkor ott is biztosan bólogatna lelkesen, de ez egy fél évtizedes összevetésben elfogadhatatlan.
Azt lehet tudni, mekkora a fővárosi cigány közösség?
Nincs pontos szám, legalább 120-150 000 emberről beszélünk. Ez kiegészül további tízezrekkel minden héten és minden nap, akik az agglomerációból, vagy távolabbi országrészekből járnak Budapestre rendszeresen dolgozni, a megélhetést valamilyen formában biztosítani, vagy akár csak szórakozni. És Karácsonynak fél évtized nem volt elég arra, hogy érdemben bármit is mondjon róluk, sőt, még azt sem tudni, hogy valójában kihez tartozik ez a terület jelen pillanatban szervezetileg a hivatalban – az említett Kerpel-Frónius Gábor is csak esik-kel ebben a kérdésben. A főpolgármester pedig nem is tudja felfogni, hogy mennyire fontos ez a téma, három egyszerű kérdésre sem tudna valószínűleg válaszolni.
Mit kellett volna tennie az elmúlt évek során?
Mindenekelőtt hálásnak lenni a kormánynak azért, hogy a társadalmi felzárkózást elősegítő intézkedések egész sora indult el 2010 óta, és amely lehetőségek elsősorban egy olyan, gazdaságilag messze az országos átlag felett teljesítő környezetben tudtak volna igazán érvényesülni, mint Budapest. Itt
tényleg nem azt kell megoldani, hogy legyen víz és aszfaltozott út a Dankó Pista utcában, vagy, hogy megálljon a busz a cigánytelep mellett is. Karácsonynak elég lett volna legalább az országos szinten bevezetett intézkedésekhez és programokhoz kapcsolódni,
vagy legalább azokhoz hasonlókat, vagy azokat kiegészítőket indítani. Budapesten minden adott ahhoz, hogy az általam mindig kiemelt jelentőségűnek tartott gazdasági alapú társadalmi felzárkózás a lehető legeredményesebben menjen végbe.
Mire gondol?
A legfontosabb, hogy mindenkinek legyen munkája, és minél többen dolgozzanak az elsődleges munkaerőpiacon, ezért a kormány mindent megtesz. És ehhez kapcsolódva a korábbiakban szorgalmaztam már egy olyan szakmapolitikai grémium kialakítását Budapesten, ami segítene összekötni a cigányokat a vállalati szektorral és a közfeladatellátásért felelős intézményi szférával, adott esetben képzéseket és egyéb programokat is indítva. Az úgynevezett Budapesti Cigányügyi Fejlesztési Kerekasztalba vagy Tanácsba valamennyi kerület delegálhatna tagot, valamint megjelenhetnének benne olyan fontos szereplők is, mint a tankerületek, a szakképzési centrumok, a versenyszféra, valamint a fővárosi és állami közfeladatellátásért felelős szereplők. Látni kell, hogy Budapest belső kerületeinek a fejlődése sokszor járt azzal az elmúlt időszakokban (akár már Demszky Gábor idején is!), hogy
egész egyszerűen „átpakolták a cigányokat” a külvárosi részekbe, azaz a problémás társadalmi csoportokat ide-oda tologatták.
Miközben oktatási kérdésekről kell beszélni, munkaerőről, lakhatásról, egymás mellett élésről, közbiztonságról, kultúráról, egészségügyről, vagy éppen drogproblémákról. Mindezek indokolttá tennék, hogy egy igazán egységes megközelítés érvényesüljön, aminek meg kell teremtenie a fórumát, erre a Cigányügyi Fejlesztési Kerekasztal tökéletes lenne.
Bízom benne, az új főpolgármester ezt létrehozza majd, mint ahogyan kinevez egy társadalmi felzárkózásért felelős biztost vagy akár önálló főpolgármester-helyettest is, aki majd képes lehet a kormányzattal szükséges egyeztetéseken a budapesti mellett össztársadalmi érdekeket is képviselni. Ez fájóan hiányzik most, főleg úgy, hogy
Budapesten érezhetően nő a társadalmi felzárkózással kapcsolatos feszültség, amivel pedig mihamarabb foglalkozni kellene.
Egy dolgot még nagyon fontos leszögezni: cigány családok tízezreinek lett könnyebb a megélhetés az elmúlt években a fővárosban és Budapest környékén is. Sokan veselkedtek neki újra a tanulásnak, vagy találtak munkát és tesznek meg minden azért, hogy jobban teljesítsenek, mint korábban. De ők többségükben saját maguk küzdöttek meg ezért, saját maguk próbáltak meg élni a kormányzat által kínált lehetőségekkel. Biztosan sokkal többen is lehettek volna, ha Budapest vezetése is felfogja, mennyire fontos időszak és remek lehetőség mindenki számára, de sajnos nem így történt. Az is biztos, hogy ezek a cigányok nem Karácsony Gergőre szavaznak majd.
Közben a tehetősek részben kiköltöztek az agglomerációba.
Ez vitathatatlanul így van, akár az előbb említett okok miatt is. Ki akarja egy VII., VIII. vagy IX. kerületi elcigányosodó iskolába járatni a gyermekét, ha esetleg máshol ezzel kevésbé, vagy egyáltalán nem szembesül, hm? És itt is van egy komoly kettős mérce, amiről kevés szó esett eddig: a balliberális oldal unalomig szajkózza, hogy a kormány erősíti az iskolai szegregációt, és nem akarja segíteni a szegény-sorsú gyerekek oktatási sikerességét. Mindeközben a VIII. kerületi polgármester saját maga indít óvodai (megismétlem: óvodai!) antiszegregációs programot, mert valahogy úgy alakult, hogy a kerületben élő többségiek elviszik máshova a gyermekeiket már az óvodából is. Miközben az egész mögött itt is elsősorban demográfiai okok vannak, mert
egyértelműen több a cigánygyerek a 10 év alatti korosztályban jelenleg, mint 10-15 évvel ezelőtt.
És ha elköltözik a jobban szituált társadalmi réteg még a városon kívülre is, akkor Budapest népessége nemcsak, hogy csökken, de belső társadalmi struktúrájában is átalakul: jóval több lesz a hátrányos helyzetű család, illetve magasabb arányban jelennek meg az ő gyermekeik az oktatásban. Ezzel párhuzamosan pedig a város egészében is felbukkannak kisebb-nagyobb új zárványok, gettó-szerű városrészek. És ez egy olyan folyamat, amely nemcsak, hogy egyértelmű, de közben gyorsul is.
Pedig Budapest életszínvonalban is meghaladja az európai átlagot is.
A statisztika ezt mutatja, csakhogy érdemi koordináció nélkül a cigányság, illetve a nehéz sorsúak ebből kimaradhatnak. De nemcsak a cigányok: a melósoknak, a társadalmi leszakadást általában megélőknek, az időseknek, vagy éppen a hajléktalanoknak ki segített Budapesten az elmúlt 5 évben? Talán Karácsony Gergely? A „jó emberkedés” nem jelent megoldást, és sajnos a mostani ciklusban Karácsonyék bőven beérték ennyivel. Nem tudták becsatornázni a gazdasági fejlődést a hátrányos helyzetűek felemelkedésébe, nem aknázták ki a lehetőségeket. Megjegyzem, az irodaházakat én pl. inkább a város szélére vinném, oda koncentrálnám a munkahelyeket, míg a belváros lehetne inkább az idegenforgalom és a kultúra terepe. Jelen pillanatban viszont éppen a belváros külső része gettósodik erősen. Éppen ezért
a legfontosabb az lenne, hogy legyen erről az egészről egy komoly, átfogó koncepció, illetve fővárosi szintű egyeztető testület, ami az oktatás, a munkaerőpiac és a lakhatás kérdései mellett a közbiztonsággal is kiemelten foglalkozna
– az említett Kerekasztal vagy Tanács emiatt is lenne kiemelt jelentőségű, hogy felálljon.
Ha már itt tartunk: mit szól Vitézy Dávid javaslatához, ami a közlekedési eszközökön városrendészeti járőrözést rendelne el?
Lehet kétségbe vonni, de
a szamurájkarddal az 1-es villamoson rohangáló drogos cigánygyerek véleményem szerint saját maga dobja el az alapvető jogait, és erősíti a cigányokkal szembeni előítéleteket,
miközben ő ma már ugyanúgy a budapesti városkép része, mint a Parlament vagy a jelölteket elgázoló sárga villamos. Egyértelmű, hogy ez is egy több területet érintő, megoldásra szoruló probléma. Rendpárti Budapest kell, és ezzel minden tisztességes, a városért valóban felelősséget vállalni akaró főpolgármester-jelöltnek egyet kell értenie. Nevetséges, ahogyan a tömegközlekedést nem használó és nem ismerő Karácsony Gergely kikéri magának, ha bárki is azt mondja, hogy a villamos nem hajléktalanszálló és nem faluvégi kocsma fizetésnapkor. A főpolgármesternek üzenem, naponta többszázezer ember mondja ezt ki, úgyhogy ő háborodjon fel bátran minden nap többszázezerszer is akár. Igenis kell a BKK rendészet, sőt, fővárosi szintű rendészet kell, mert ezek a gondok nem állnak meg a kerületek határainál. És én is azt vallom, a villamos nem lehet hajléktalanszálló, és nem lehet alkoholszagban úszó késdobáló mobil kocsma.
Erre meg is van a liberális válasz: ez a megközelítés embertelen, ráadásul csak eltakarná a problémákat az egyszerű városlakók orra elől.
Persze, csakhogy ez a valóságtól elrugaszkodott gondolkodás. A valódi befogadás nem ezt jelenti, hiába szeretné Karácsony ilyennek látni a budapestieket. Jellemző kép, ahogyan Karácsony büszke a befogadó, toleráns kozmopolita budapestiekre, de közben a kedves polgártársak igenis közelebb húzzák magukhoz a táskájukat és idegesen tekintenek körbe, amikor a villamos megáll a Blahán. Legyen végre kimondva az, ami évek óta egyértelmű: valójában Karácsony szavazói is egy rendpárti, tiszta, élhető Budapestet szeretnének, és skizofrén állapot, hogy ezt nem merik bevallani, mert az Orbán-ellenesség a fejükben mindent felülír. Márpedig az elmúlt évek igazolták, hogy a jelenlegi főpolgármester ennek a megteremtésére nem képes, mert nem vallja ugyanazt, mint amit ők. Sőt,
a helyzet az, hogy valójában ők is Szentkirályi Alexandrára, azaz a Fidesz jelöltjére szavaznának, de a racionalitás nagyon lassan mászik vissza a fejekbe.
Nincs ember, aki ne értene egyet azzal, hogy érdemi, összehangolt társadalmi felzárkózás és esélyteremtés mellett rendre és köztisztaságra, illetve kiszámíthatóságra és biztoságra is szükség van Budapesten. Sőt, elsősorban ezekre. Arra, hogy az itt élők megbízhassanak egymásban – etnikai, vallási, társadalmi háttértől függetlenül. Karácsonynak ezt kellett volna megteremtenie, de neki még most sem fogja fel, hogy a budapestiek valójában ezt szeretnék. Szép-szép a méhlegelő meg a rovarhotel, de a biztonságos tömegközlekedés, vagy az utcák tisztasága még mindig fontosabb az emberek számára. De ezzel mintha ő egy percig sem akart volna foglalkozni. A főváros ma politikai mutyik foglya, szakmai kérdésekről már szó sincsen. És ez így, vele biztosan nem mehet tovább!
Pedig a jelek szerint önbizalma bőven van a főpolgármesternek, ráadásul egyes mérések szerint állítólag továbbra is esélyes az újrázásra.
Ennyire se hús, se hal politikus talán még sehol sem vezetett települést. Egyetlen programpontja van valójában: az Orbán-ellenesség. Szomorú, hogy sokaknak korábban ennyi is elég volt a fővárosban, de aki az utcán jár, az tudja, hogy ez is erősen változóban van, és akár lehet meglepetés június 9-én! A rendpárti, tiszta és biztonságos Budapestnél nincs fontosabb és aki nem a Pasaréten, vagy a Körúton belül él, az ezt érteni is tudja. Az a jelölt lesz igazán esélyes, aki ezt a lehető legegyértelműbben, a lehető legtisztábban tudja majd képviselni. És ehhez még egy gondolat: a tiszta, biztonságos és rendpárti Budapest gondolatától hiába rázza ki a hideg a mostani városvezetést, és vádolnak bárkit is populizmussal, aki ezt akarja képviselni, az emberek egész egyszerűen erre vágynak, ezt várják el.
A gazdaság fejlesztésével együttesen kell a munkaerőt is fejleszteni ma Magyarországon. Mekkora veszélyt jelentenek a vendégmunkások a gazdasági alapú társadalmi felzárkózásra? Hol vannak a belső tartalékok?
Úgy hiszem, országos szinten ezzel nincs különösebb probléma, tartható a koncepció, ám a budapesti városvezetésnek kiemelten kellene foglalkozni a kérdéssel. Amennyiben az említett koordinációs munka nem indul el, akkor a cigányság egy része még akkor is kiszorulhat a további lehetőségekből, ha egyébként munka akad bőven Budapesten is.
A kormánnyal ezen a téren is párbeszédre és a feladatok összehangolására lenne szüksége a Városházának, hiszen bőven lenne mozgástér az együttműködésre, akár olyan intézményekkel is, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, sportegyesületek vagy épp a rendőrség, katasztrófavédelem, BKK, a közterületfelügyelet, a kerületi szintű rendészeti szervek, az egészségügy...
Képzések révén mintegy száz-százötvenezer főnyi hazai munkaerő biztosan bevonható lesz a munkaerőpiacra a közeljövőben, de sajnos a következő években az elöregedés miatt ezek a lehetőségek csökkeni fognak. Vagyis vendégmunkásokra szükség van, és ha jól csináljuk, akkor senki elől nem veszik majd el a munkát, mert mellettük a hazai munkavállalók száma is növekedni fog.
Kapcsolódó vélemény
Nemzeti érdek mindazoknak a munkába állása, akik eddig ezt nem tették meg.
Intő példa lehet azonban: Nyugaton több országban ezt már elrontották.
Igen, mert a még többséginek tekinthető fehér középosztály túlképezte magát, mindenki diplomás, ráadásul gyermekek sem születnek, miközben a bevándorló-hátterű családokban alacsonyabb a tanulásra és munkába állásra vonatkozó motiváció. A klasszikus alsó-középosztály közben erősen visszaszorult, illetve majd pont azok a korábban színtiszta baloldali értékeket valló tömegek lesznek szuverenisták és a saját nemzeti érdekeikért kiállók, akikről soha nem gondolták volna, hogy felemelik a szavukat a sokszínűség, a bevándorlás vagy a woke-ideológia ellen. És ehhez kell közben látnunk azt, hogy a Karácsony-féle balliberális oldal rosszallóan értetlenkedik az AFD szavazó drezdai munkáson, de elismerősen bólint, ha a bevándorló-hátterű londoni polgármester szerint egy világvárosnak együtt kell élnie a terrorista-veszéllyel. Budapest nem lehet és nem is lesz ilyen város. Elég nagy feladatot jelent a cigányokkal kapcsolatos kihívásokat megoldani, ami pedig egyáltalán nem lehetetlen feladat, különösen akkor nem, ha azt a kormánnyal közösen lehetne végrehajtani. Kellően komolyan kell venni, elismerni, hogy ez egy valós problémahalmaz, illetve megérteni az egyes társadalmi folyamatokat.
A kortárs roma festők tárlatai, valamint a Kobuciba megszervezett, amúgy fantasztikus hangulatú koncertek még nem oldják meg a társadalmi leszakadás kapcsán a város gondjait – igazi stratégiára, valamint bátorságra és hozzáértésre van szükség.
Jó irányba fordíthatók még a dolgok?
A mostani cigány fiatalok nagyszülei a II. világháborút követő évtizedekben újjáépítették a fővárost, és ezért nem lehetünk eléggé hálásak nekik. Viszont, ha Karácsony marad, akkor elég lesz néhány ezer cigány család teljes társadalmi leszakadása ahhoz, hogy a következő ciklus során leépüljön az eddigi eredmények jelentős része és Budapest erős gettósodásba forduljon. Miközben a többségi társadalomnak az agglomerációba költözött része nem győz eléggé hálás lenni majd magának azért, hogy még időben el tudott innen menekülni.
Budapestnek értékteremtő, gazdasági alapú társadalmi felzárkózást erősíteni tudó közösségre van szüksége, amelyben a cigányoknak is jut hely, jut tanulási lehetőség, jut munka és jut lehetőség az előítéletek megcáfolására.
De ahhoz az kell, hogy a kormány és a főváros vezetése ugyanolyan elkötelezett legyen ebben a kérdésben. Az előbbi vita nélkül rendelkezésre áll. Az utóbbihoz Karácsony leváltása szükséges és akkor a dolgok biztosan jobb irányba lesznek fordíthatók.