Nemzeti érdek mindazoknak a munkába állása, akik eddig ezt nem tették meg.
„A szóba jöhető utolsók a hátrányos helyzetűeken, illetve a cigánysorok lakóin belül is azok, akiket az elmúlt egy évtized gazdasági prosperitása sem tudott megérinteni. Most már azok vannak soron, akik csak simán jelentkeznek, és ha megfelelnek, akkor felveszik a munkát, ha pedig nem, akkor vagy szereznek új tudást, vagy vállalják az utazást, költözést.
Ez a legutolsó lehetőség a hazai 25 és 60 év közötti hátrányos helyzetűek és cigányok számára. Most kell megkapaszkodniuk, mert soha nem kapnak még egy ilyen esélyt. Ne áltassák magukat, meg a munkaadókat azzal, hogy majd ősszel, a jövő nyáron vagy amikor új polgármester lesz, na majd akkor tényleg nekiveselkednek. Akik így állnak hozzá, azok nem érzik, nem értik, miért sorsfordító ez a pillanat. Nem lesz ugyanis több idő megvárni a munkaerőpiacon azokat, akik még mindig hezitálnak, elfordítják a fejüket, vagy csak nyíltan elutasítják azt, hogy dolgozzanak.
(...)
A kormányzat szándéka egyértelmű. A munkaadóké szintén. A beruházás munkahelyet jelent, a munkahely munkavállalót keres, a munkavállaló ezzel fizetéshez jut és adót fizet, nem mellesleg legális bevételből tartja fenn a családot. A feltételek erre 2010 óta folyamatosan adottak, és akik megértették, hogy ez az ő érdeküket is szolgálja, azok nem hagyták ott a szakképzést idő előtt. Jelentkeztek az üres álláshelyekre és megtartották azokat. Mások tanultak még valamit, szereztek új képesítést, és jó eséllyel ők el is tudtak helyezkedni. Számos kedvező jogszabály született – a családi adókedvezmény, a négygyermekes anyák és a 25 év alattiak adómentessége mind azt a célt szolgálta, hogy aki alkalmas rá, az vállalhasson munkát.
Ugyanakkor még mindig sokan vannak azok, akik otthagyták a szakképzést idő előtt – minden esetben a saját döntésük alapján. Még mindig rengetegen vannak azok, akiknek elég a közmunka, meg a feketén, szürkén, vagy a napszámból megszerezhető bevétel. Magam is azok közé tartozom, akik úgy vélik, hogy nagyon hamar, akár már az őszre, vagy legkésőbb az idei év végére eldől, hányan is vannak még azok, akiket meg lehet mozdítani, be lehet vonni a hazai gazdaságba hazai munkavállalóként.
NE LEGYENEK ILLÚZIÓINK, NINCS 500 EZER OLYAN, JELENLEG NEM DOLGOZÓ EMBER, AKI MUNKÁRA ALKALMASSÁ TEHETŐ.
Minden erőfeszítés mellett is 100-150, maximum 200 ezer fő lehet, akiket még a mai magyar társadalomban munkaképessé lehet tenni, ám ehhez is új felnőttképzési stratégia kell, hogy minőségi betanított munkásokat kínálhassunk majd a beruházók számára. Az alacsony státuszú, de kiemelt jelentőségű munkahelyekre – a szakképzési centrumok mintájára felnőttképzési centrumokat kellene kialakítani.”
Nyitókép: Visoot Uthairam/Getty Images
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A szerkezeti váltás komoly munkaerő-átcsoportosítást eredményez.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Forgács István ledobta az atombombát a Szőlő utcai botrány kapcsán. A szakértő szerint Magyar Péter jelentése csak a felszínt kapargatja, miközben a valódi horror otthon történik. Kíméletlen őszinteséggel állította pellengérre a társadalmat: amíg morálisan torz, alkalmatlan emberek „bátran” vállalnak gyereket, addig hiába várunk csodát a gyermekvédelemtől.
A szervezet ma már egyre inkább a mélyülő nemzetközi törésvonalak tükre.
Sokan a mai napig nem tudják megszokni, de elfogadják.
