Aki ránéz a történelemre, láthatja, az ilyen pocsék rendszerek megbuknak

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert

„»A terror nem egyéb, mint (...) az erény kisugárzása« – Robespierre. »Csak egyetlen mód van (...) az új társadalom véres szülési fájdalmainak megrövidítésére, (...), a forradalmi terror« – Marx. »Elvileg sohasem (...) tagadhatjuk meg a terrort« – Lenin.

Nem fehér kesztyűben, lakkozott padlón lépünk be a szuverén, nemzeti, jobboldali, keresztény és még ki tudja milyen nem(!) Magyarországra – mondhatná Trockijt parafrazálva Orbán, amikor irányítja és nem csak tűri, hogy államhatalmi eszközöket használjon a Fidesz politikai ellenfeleivel szemben.

Igazuk van, az még nem terror, ha a választások előtti hetekben hirtelen demonstratív hajnali házkutatást tartanak az állampárt ellenzékének tagjainál sok éves múlttal rendelkező, sokszor nyilvánvalóan kreált ügyekben.

Igazuk van, az még nem terror, ha egy, az ellenzék politikai ügyeiben is eljáró ügyvéd összes anyagáról másolatot készít a hatóság.

Igazuk van, az még nem terror, ha vádalku ígéretével ellenzéki politikusokra teendő hamis vallomásra vesznek rá bűnözőket.

Igazuk van, az »egészpályás letámadás« politikai/hatalmi gyakorlata, a »haza nem lehet ellenzékben« eszmeisége még messze van a fizikai megsemmisítéstől, de irányultságát tekintve nem sokkal messzebb, mint amennyire valóban messze van demokratikus parlamentarizmustól.

Mert valójában csak a fenyegetettség mértékében és nem annak alkalmazásában van különbség.

Az elmúlt hetekben ellenzéki politikusok sora ellen indult büntető eljárás. Polgármesterek, képviselők, jelöltek, az előzőek munkatársai ellen. Úgy hirtelen, a választások előtt pár héttel.

Kijózanító és önleleplező, amikor a rendszerrel együttműködők annyival intézik el e nyilvánvaló borzalmat, hogy mit lehet tenni: ilyen a politika. Nem igaz. Nem ilyen a politika. Ilyen a romlott politika, ilyenek a romlott politikusok és támogatóik.

Aki ránéz a történelemre, láthatja, az ilyen pocsék rendszerek megbuknak. Ez is meg fog bukni. Az utána következő világ nem marad adós annak leleplezésével, bemutatásával, hogy mi történt itt. Biztos lesz, aki megússza. Mások meg rajtavesznek. Nem fogják tudni egy bocsánatkéréssel elintézni.

Hogy világos legyen, ez nem szándék, jó-, vagy rosszindulat kérdése. Ez a polgári rend önazonosságának, igazságérzetének, végső soron puszta létezésének a kérdése. Mert ha létezni akar, akkor világosan kell viszonyulnia azokhoz, akik a polgári rend halálát akarták.

Még világosabban: a szellemi, fizikai fenyegetésre nem a fenyegetés a válasz, hanem a polgári rend nyilvánossága, és jogállami igazságszolgáltatása.”