Ellepték a magyar sajtót az elemzések, amelyek egytől egyik arról szóltak, hogy „Románia megelőzött minket”; Talabér Krisztiánnal, a Nézőpont Intézet elemzőjével jártunk utána annak: valóban így lenne?
Nyitókép: MTI/EPA/Robert Ghement
***
Komoly „irodalma” alakult ki az utóbbi néhány évben a magyar sajtóban annak a narratívának, miszerint „Románia leelőzte Magyarországot”.
sőt, maga a román miniszterelnök is ezzel dicsekedett május 1-jei beszédében.
De vajon mi a számok mögött a valóság? És van értelme ezek szerint a számok szerint méricskélni? Talabér Krisztián, a Nézőpont Intézet elemzője segített kibogozni a szálakat.
A megközelítés maga is véleményes, mert a vásárlóerő-paritás a nemzetközi szakirodalmakban egy nagyon sokat kritizált fogalom – mutat rá lapunk kérdésére Talabér.
Az Európai Bizottság által működtetett Eurostat a nemzetközi vásárlóerő-paritás (purchasing power parity, röviden: PPP) logikájának nyomán létrehozott egy speciális elszámolási egységet, amelyet PPS-nek hívnak (purchasing power standard), a cél pedig az volt, hogy a közösség országait össze tudja mérni.
„A mutatószám az uniós átlagárszintből indul ki, ebben a mesterséges állapotban egy egységnyi PPS megegyezik egy euróval.
Ez alapján állapítják meg, hogy adott ország árszintje az uniós átlagárszinthez képest hol helyezkedik el.
Ahol eurót használnak, ott a módszertan alapján legalább az egyik lába stabil az összehasonlításnak, de a románok, magyarok, lengyelek vagy csehek esetében, tehát ahol a nemzeti valuták még forgalomban vannak, ott az árfolyammozgás is beépül ebbe” – magyarázza.
Az Eurostat által PPS-ben kiszámolt 2023-as értékekhez (GDP, bérek) ráadásul
a 2022-es PPS-mutatószámot vették figyelembe, amely már önmagában alkalmat teremt a valóság torzításához.
Mint ismeretes, 2022-ben a háború, illetve az annak következményeként kialakult energiaválság és növekvő dollár- és eurókamatok miatt gyorsan gyengülő pályára került a forint,
míg januárban 350 forintért lehetett eurót venni, addig októberben már 430-ért, a kettő közötti időszakban pedig rendkívüli instabilitást mutatott a valuta.
Ez a jelenség egy ilyen mesterséges mutatószámot rendkívüli módon képes befolyásolni, és befolyásolta is. 2023-ban a forint sokkal stabilabb volt, mint 2022-ben, egészen a 370-es szintig vissza is korrigált, és az egész év folyamán a 370-390-es tartomány között mozgott.
Amíg az Eurostat a 2022-es PPS alapján számolja ki a 2023-as vásárlóerő-paritásban kifejezett mutatóit, addig ez csak becslés, ha majd a 2023-as PPS alapján újraszámolja ezeket a mutatókat, akkor válik véglegessé – szögezi le a szakértő, hozzátéve: a 2023-as PPS-érték revíziója teret nyithat a sorrend módosulásának, erre a jelenségre az elmúlt évek során már többször láthattunk példát.
Ez is bizonyítja, hogy a vásárlóerő-paritás nem egy megbízható mutató.
Nem véletlenül kapott jelentős kritikákat, például az IMF részéről is, amelyik a vásárlóerő-paritás helyett az aktuális piaci árak alapján való számításokat javasolta, mondván, az kevésbé torzít – tudjuk meg Talabértől.
A vásárlóerő-paritás azért is vezet félre, fűzi hozzá a szakértő, mert azt feltételezi, hogy két országnak a fogyasztói kosara az pontosan ugyanúgy néz ki.
„Pedig nagyon nehéz harmonizálni a világ különböző részein lévő országoknak a fogyasztói kosarát, az még régión belül is teljesen más, lásd, egy szlovák vagy egy bolgár kosarát; élelmiszerfogyasztás, alkoholfogyasztás és dohányzás, szórakozás, kultúrafogyasztás, közlekedés, energia, ingatlanpiac, szolgáltatások, kütyük tekintetében ugyancsak nagy az országok közötti különbség”.
Példákat is hoz a vásárlóerő-paritásban kifejezett mutatószámok abszurditására:
2023-ban jött ez a hír, hogy az orosz gazdaság vásárlóerő-paritáson megelőzte a németeket.
„Ez elég szürreális, a számokkal – árszintekkel, inflációval, árfolyammal – bűvészkedve hozható ki, és elég egyértelmű, hogy a valóságtól igen messze áll, de azt is mutatja, milyen nehéz egy ilyen mesterséges számmal a valóságot bemutatni”.
De még egy abszurd adat:
„ez a román előzés azt jelenti, hogy a szlovákokat is megelőzték
akik 2004 óta EU-tagok, akik az erős cseh gazdaság mellett fejlődtek, iparilag nagyon jól teljesítettek, bányászatban erősek voltak, tehát van egy reálgazdaság mögöttük, illetve már eurót is használnak régóta – na mármost
nagyon nehéz elképzelni, hogy egy átlagromán jobban él, mint egy átlagszlovák, pedig ez a vásárlóerő-paritáson kiszámolt érték, ez azt mondja, hogy ez így van”.
„A románok főleg az ilyen mesterséges számokban jobbak” – mondja a szakértő, példaként nyers számokat hozva: ha nem vásárlóerő-paritásban fejezik ki a béreket, hanem euróra számolják át, akkor kivillan a lóláb.
„Az euróban számolt, kedvezmények nélküli, nettó magyar átlagbér évente 1400 euróval, vagyis 550 ezer forinttal magasabb a románnál”
– példálózik a szakértő. Ráadásul több vagyoni mutató is van, amely alapján továbbra is azt lehet feltételezni a román háztartások többségéről, hogy jelentős a szegénység – sorolja a szakértő. Jelesül:
A szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata tekintetében a románoknak van a legrosszabb adatuk az egész Európai Unióban.
A románok közel 35 százaléka még mindig ebbe a kategóriába tartozik, miközben a magyaroknak csak 18 százaléka. Az uniós átlag 22 százalék, azaz mi jobban, a románok pedig jelentősen rosszabbul teljesítenek.
Az úgynevezett váratlan kiadásokkal való szembesülés – lásd: elromlik a mosógép, a hűtő, meg kell javítani a kocsit stb. – tekintetében
a románok tavaly még a legrosszabbak voltak, idénre már tudtak javítani egy helyet, de ez csak a bolgár romlásnak köszönhető.
Ettől függetlenül, a románok közel felének (46 százalék) egy ilyen helyzet megoldása még mindig súlyos probléma, ez szintén nem a hatalmas jólét bizonyítéka.
Ott van a munkaerőpiac. „Mi büszkék vagyunk arra, hogy tíz év alatt nagyjából egymillió új munkahely lett, a foglalkoztatottságunk 80 százalék fölött van, a románoknál ez az arány csupán 68 százalék – nehéz elképzelni, hogy olyan hatalmas lenne a jólét egy olyan országban, ahol ennyire kevesen dolgoznak.”
A románoknál csak az olasz és a görög foglalkoztatási adat rosszabb az Európai Unió területén,
míg Magyarország az uniós átlagot jelentősen meghaladva a közösség első harmadába tartozik ezen a területen.
S a megtakarítások:
a magyar háztartások pénzügyi vagyona, a bruttó megtakarítás, a GDP arányában az 26 százalék, a románoknál ez 19 százalék
ez is jelentős különbség.
Az egy főre jutó GDP pedig nominálisan még mindig 16 százalékkal magasabb,
s bár a vásárlóerő-paritásos összehasonlítások alapján ez a különbség már nincs meg, józan paraszti ésszel belegondolva elég röhejes, ha egy közel 20 százalékos különbséget pusztán módszertani változtatással le lehetne dolgozni.
Az is hozzátesz a román fogyasztási adatokhoz – és dobja meg a statisztikáikat – hogy a mai napig évente 9 milliárd dollárt, mintegy 3200 milliárd forintot, a román GDP 3 százalékát utalják haza külföldről a kint dolgozó románok – vet fel újabb szempontot Talabér – „a román külügy adatai szerint legalább hatmillióan élnek külföldön, ez majdnem az ország harmada.
S meg is fizetik ennek az árát: több olyan év is volt, amikor több román született külföldön, mint belföldön”.
De vannak egyéb fejlettségi indikátorok is, amelyek alapján szintén nem egy erős Románia-kép rajzolódik ki előttünk: például hogy
négyzetkilométerre leosztva a románoknak negyedannyi autópályájuk van, mint nekünk,
s persze lehetne most egy nagy húzással beelőzni minket a későn érkezők előnyével, de az észak-erdélyi autópálya nyögvenyelős építkezései nem ezt vetítik előre. Ugyanakkor például az internetlefedettséggel a románok nagyot léptek előre és Európa élmezőnyében vannak, épp a későn érkezettség miatt: ők nem a régi hálózatot rakták le 30 évvel ezelőtt, hanem egyből a modern technológia épült ki először – sorolja Talabér. Ezen a területen Magyarország is kiemelten jól teljesít, itt inkább a nyugat-európai országoknak van jelentős lemaradása, mert ők bár korán kezdték kiépíteni ennek infrastruktúráját, 2024-ből nézve igencsak fejletlen technológiával oldották meg a lefedettséget. Németországban például nagyon rossz az internet minősége, pedig egy gazdag és fejlett ország.
Hogy a románok valóban fejlődtek az utóbbi évtizedekben, azt nem érdemes megkérdőjelezni, de az előzés még nagyon messze van.
Temesvár, Kolozsvár, vagy éppen Bukarest és Konstanca jó példa a fejlődésre, de az országon belüli eltérések jóval nagyobbak, a román vidék jobban le van szakadva.
„A román háztartások 21 százalékában még mindig nincsen angol vécé”
– hoz egy másik példát Talabér.
„Aki szerint Románia életszínvonalban leelőzött minket, javaslom, látogasson oda, és győződjön meg a saját szemével arról, mi is a helyzet. Meg fog lepődni.”
A fejlődésük gyorsasága pedig csak azért különbözik a magyartól, mert
nekünk pont a legrosszabb pillanatban fagyasztották be a Magyarországnak járó EU-s forrásokat,
véli.
„Olyankor zárták el a minket jogosan megillető uniós forrásokat, amikor nem konjunkturális időszak volt – konjunkturális időszakban lehet, hogy pár tized százalékkal visszafogta volna a GDP-növekedést, most viszont sokkal jobban megüti a gazdaságot a visszatartott uniós pénz hiánya, főleg a koronavírus és a háború hatásai miatt”.
Ráadásul nemcsak az uniós források hiánya volt gond, hanem az annak hiányáról szóló piaci hírek, amely rossz üzenet volt a befektetők számára, a forintárfolyamra gyakorolt hatása pedig súlyos volt.
Minden egyes hír, ami kedvezőtlen volt Magyarország szempontjából, ütött egyet a forinton.
És nem úgy gyengült, hogy megmozdult az árfolyam néhány tized százalékkal, hanem akár napi másféllel, és a 430-as euróból 15-25 forint árfolyamesés biztosan ebből a kumulált hatásból származott, hiszen a hírre a befektetők is megváltoztatták pozícióikat, a gyenge forint az importnál is megbosszulta magát, ami az inflációt hajtotta, a fogyasztói bizalmat és a háztartások vagyonát pedig rombolta” – fogalmaz a szakértő.
Hozzáteszi: ott a lélektani hatás, hogy ha válságot érzékel az ember, még inkább visszafogja a fogyasztását,
az árfolyam miatt pedig kialakult egy pánik – a hirtelen gyengülő forint hatására sokan vettek gyorsan eurót és adtak túl a forintjaikon.
Magyarán: nem ütött volna be a becslések szerinti rekordinfláció, ha megjönnek az EU-s pénzek.
„A háború és az energiaválság biztos megtépázta volna a forintot, az infláció is nőtt volna, ez egész Európában így volt, de ha legalább az uniós pénzek területén nem lett volna negatív hír, akkor messze maradtunk volna a tényleges beállt értékektől, például az eurót használó három balti állam biztosan előttünk végzett volna az inflációs mutatóban, mi pedig ott lennénk a csehek és a lengyelek mellett”.
Látható, hogy nem csak a világgazdasági helyzet miatt gyengültek ezek a devizák – „a lengyel złoty azonnal gyors erősödésnek indult, amikor a lengyel kormányváltás után bejelentette az Európai Bizottság, hogy odaadják az eddig zárolt pénzeket” – mutatott rá Talabér.
Vagyis annak, hogy a románok megközelítettek – de meg nem előztek minket – jelenleg jókora részben világpolitikai és uniós szintű okai vannak.
Ilie Bolojan román miniszterelnök szerint az első száz napban csak a gyors és kemény lépések mentették meg az országot a fizetésképtelenségtől.
Azt tervezte, hogy több ember életének kioltására alkalmas terrorcselekményt készít elő és hajt végre.
A támadók először nem tankokkal jönnek, hanem kódokkal és hazugságokkal.
Több mint 160 kiállító, 118 program és 300-nál is több dedikálás várja az érdeklődőket a 30. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.
A tiszások biztos csettintenek, ha látják. Horváth K. József írása.
Sebestyén Géza posztjában egyszerre cáfolta meg mind a kivándorlási, mind a hiányos nyelvtudással kapcsolatos tévhiteket.
A szlovák kormányfő beszédében méltatta hazánkat, amikor úgy fogalmazott: le a kalappal Magyarország előtt, ahogy segített Európának a migránshelyzet kezelésében.
A főszereplő Gulyás Gergely lesz.
