Van az orosz bombázások kapcsán valami, ami az utóbbi 110 év során bizonyítást nyert

Nyitókép: Facebook

„Ahogy annak idején óva intettem mindenkit az ukrán Nagy Tavaszi Ellentámadással kapcsolatos túlzott optimizmustól, most ugyanezt szeretném tenni az ukrán elektromos infrastruktúra elleni orosz támadásokkal kapcsolatban. A történelmi esettanulmányok tanulságai nagyjából egybevágnak. 

1. Az első, illetve a második világháború idején az elektromos infrastruktúra nem kapott különösebb prioritást, és a »célpont-bankban« számos egyéb kritikus infrastruktúra mögé szorult. 

2. A Koreai háborúban sikerült megsemmisíteni az Észak elektromos infrastruktúrájának közel 90%-át. A légikampány hatása a civil morálra és a haditermelésre nézve mérsékelt, a katonai hatékonyságra nézve pedig jelentéktelen volt. 

3. A Vietnami háborúban az infrastruktúra 85%-át elpusztító légikampány hasonló eredményekhez vezetett. 

4. Irakban, egy nagyjából hasonló hatékonyságú légikampány az Első Öbölháború során valamivel hatékonyabbnak bizonyult. A hatása a katonai hatékonyságra, az előző két esettel ellentétben, igen számottevő volt. 

5. A szerb elektromos infrastruktúra elleni NATO légikampány hatásaival kapcsolatban a vélemények megoszlanak. Annyi viszont igen nagy valószínűséggel elmondható, hogy nem ez volt az a bizonyos szalmaszál, amibe a teve háta beleroppant. 

Az utóbbi 110 év során bizonyítást nyert, hogy a stratégiai bombázóhadjáratok igen fontos komponensei a háborús erőfeszítéseknek, de Douhet, Trenchard, Mitchell és a többi »próféta« jövendöléseit megcáfolva, önmagukban sohasem voltak képesek háborút nyerni. Ebben az esetben is ezt fogjuk látni.”