Utópia vagy disztópia? – hová visz minket a mesterséges intelligencia?

Nyitókép: Getty Images

Ahogy az egész magyar sajtón végig futott, úgy mi is beszámoltunk róla, hogy mesterséges intelligencia (MI) segítségével megalkotott műsorvezető mutatkozott be a Duna TV tudományos-ismeretterjesztő műsorában, a Deltában.

A televízióműsor forradalmi újítással indult újabb évadában Fejős Ádám műsorvezető – valójában nem létező – társát Bíró Adának hívják majd, akinek megjelenését, arcát és hangját egyaránt a mesterséges intelligencia hozta létre korábban már meglévő programokból. Az MI segítségével életre hívott képi és nyelvi modell mondanivalóját teljes egészében a Delta szerkesztői határozzák meg. Egy biztos:

Bíró Ada megalkotásához a legmodernebb nyelvi modellt használták – fontos volt, hogy a megalkotott műsorvezető szépen beszéljen magyarul –, a legújabb videós modellek pedig arra is lehetőséget nyújtanak már, hogy egy ilyen mesterségesen létrehozott entitás megmozdulhasson. Mint a műsorban elhangzott, ezen technológiák érzékeny egyensúlya kellett ahhoz, hogy Bíró Ada elmondhassa a nézőknek a nagyvilág aktuális tudományos híreit.

Mindez azonban alaposan felborzolta a kedélyeket, a témával foglalkozó cikkek kommentszekciói felrobbantak, sok helyütt vérre menő viták alakultak ki az olvasók között. Láthatóan egy nagyon megosztó témáról van tehát szó, ami egyre jobban beférkőzik a hétköznapi valóságunkba: 

már ami a mesterséges intelligencia társadalmunkra gyakorolt – már jelenlévő és várható – hatásait illeti. Lapunk megkereste Székely Leventét, az Ifjúságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium (MCC)  Társadalom és Történelemtudományi Iskola Szociológia Műhelyének vezetőjét, hogy segítsen nekünk eligazodni a mesterséges intelligencia egyre több kérdést felvető terepén.

Kezdjük talán az egyik legegyszerűbbnek tűnő – ugyanakkor rendkívül bonyolult választ igénylő –, de mindenképpen a legtöbb embert foglalkoztató kérdéssel.

Kell-e félnünk a mesterséges intelligenciától?

Székely Levente szerint annak ellenére, hogy a mesterséges intelligencia már most egyre nagyobb teret hódít az életünkben, valójában nem tudjuk, hogy valóban kell-e tartanunk tőle.

„Jelenleg a paradigma olyan fázisában vagyunk, 

– mondta lapunknak a szakember.

„Ezt a témát mindig egy analógiával szoktam megközelíteni. Gondoljunk csak bele, hogy az ezredforduló környékén, amikor Magyarországon az internet forradalmát éltük, ugyanez zajlott. Ekkorra datálható az, hogy már nem csupán egy megfoghatatlan, távoli dolognak tűnt a világháló, hanem robbanásszerűen betört a köztudatba, egyre többen és egyre több mindenre kezdték el használni. Én ekkor a Műszaki Egyetemen dolgoztam az Információs Társadalom és Trendkutató Központ munkatársaként, és emlékszem, nagyon sok médiamegkeresésünk volt, hogy beszéljünk arról, mit hozhat számunkra ez az új dolog” – meséli Székely Levente, majd azt is elárulja lapunknak, hogy a leggyakoribb félelmek ezekben az időkben azok voltak, 

„Aztán persze szépen letisztultak a dolgok, és kiderült, hogy mire jó és mire nem jó ez az új technológia. Kicsit így vagyunk most a mesterséges intelligenciával is. Látható, hogy egyre szélesebb körben kezdik el alkalmazni, egyre több helyen jelennek meg MI-alapú megoldások – hogy ezek hasznosak vagy kevésbé hasznosak lesznek, jelen pillanatban még nehéz megmondani. Az viszont biztos, hogy nagyon izgalmasak és látványosak ezek a fejlesztések” – fogalmaz a szakember.

Mi, emberek rendelkezünk felette?

Hogy izgalmas-e, az kétségtelen. Olvasóink közül is biztosan sokan kísérleteztek már például a ChatGPT-vel, ami verseket, beszédeket, történeteket ír bármilyen stílusban, minden kérdésünkre van valami válasza, vagy éppen jövőbeli forgatókönyveket tár elénk. De van már mesterséges intelligencia, ami dalokat ír, rajzokat, animációkat készít, filmeket rendez, újabban pedig úgynevezett deepfake-programokkal borzolják a kedélyeket, amelyekkel élethűen beszélő, mozgó vagy épp vetkőző entitásokat hozhatunk létre, sőt, most már külön MI-szépségverseny is van. Aztán persze ne feledjük, hogy folyamatosan fejlesztik az önvezető járműveket is – 

„Jelenleg a techológiai forradalom közepében vagyunk – nem látunk ki belőle –, tehát egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ez csak és kizárólag jó lesz nekünk, ahogy azt sem lehet mondani, hogy itt most az emberiségnek vége van” – magyarázza Székely Levente. Hozzáteszi: a legnagyobb koponyák nyilatkozatai is meglehetősen összezavaróak ebben a kérdésben, s mint fogalmaz, „néha a legnagyobb fejlesztők, vagy olyan techguruk, mint például Elon Musk is – mondanak olyanokat, hogy az ember hátán feláll a szőr: például, hogy van még két évünk, és aztán annyi az emberiségnek”. Aztán másnap hallani ennek az ellenkezőjét is.

Székely Levente szerint, ami bizakodásra ad okot, az az, hogy alapvetően mi emberek vagyunk nyeregben, tehát mi rendelkezünk afelett, hogy mit szeretnénk kezdeni magunkkal és az MI-vel a jövőben. „Azt már megtanulhattuk a történelem során, hogy az ember azokat a technológiákat nem fogja használni, amit nem tud igazán mire használni. 

Elveheti-e a munkánkat?

A szakember szerint ez egy rendkívül komplex kérdés, amit fontos első körben kontextusba helyezni. „A kérdés inkább úgy helyes, hogy milyen munkaköröknek okoz majd kihívást, illetve, hogy egyáltalán milyen jellegű kihívásokat okoz majd az MI. Talán az ipari forradalom analógiáján keresztül érdemes szemléltetni ezt, ahol egy csomó – addig ismeretlen – munkakört hoztak létre. Nyilván akkoriban is megjelentek azok a törekvések, hogy próbáljunk visszalépni, lassítani egy picit, nem átadni a gépeknek a munkát, hiszen akkor elveszítjük a megélhetést” – magyarázza lapunknak Székely Levente. 

A kutató kifejti: azok az eszközök, amelyeket az ember eddig kitalált – kis túlzással – mind arra szolgáltak, hogy segítsék a munkavégzésünket: 

„Az ember sokkal nagyobb súlyt képes mozgatni gépek segítségével, sokkal nagyobb pontossággal és sokkal gyorsabban vagyunk képesek bizonyos munkafolyamatokat ellátni” – sorolja a szakember, majd hozzáteszi: ami most az MI-fejlesztések révén történik,

Székely Levente szerint elsőként azokra a feladatkörökre lesz alkalmas a mesterséges intelligencia, amelyek rutinszerűek. Mint mondja: az MI-fejlesztéseket nem úgy kell elképzelni, hogy mindenki valami általános humán intelligenciának megfelelő mesterséges intelligenciát fejleszt, ami verseket meg zenét is tud írni, tanácsot is tud adni, autót is tud vezetni és precíziós képstabilizátorként is tud működni. 

„Jellemzően az úgynevezett keskeny megoldásokat fejlesztik, amelyek az egyes területeken szinte biztosra mondhatóan hatékonyabb megoldást fognak kínálni, vagy már jelenleg is hatékonyabbak, mint az ember” – szögezi le a kutató, aki szerint az már most is jól látható, hogy elsősorban azokban a munkakörökben lesz erősebb az MI térhódítása, 

A fő kérdés a szakember szerint e tekintetben az, hogy mi emberek ezeket a munkaköröket amúgy meg akarjuk-e tartani?

„Jó-e, hogyha valaki – teszem azt – napi 8 órában, heti 40 órában egy életen keresztül számlákat iktat? A gazdaság és a társadalom számára természetesen jó, de neki is az? Vagy lehetne olyan munkát találni számára, amiben kiteljesedhet? Amihez a kreativitását adhatja, amit szeret?” – teszi fel az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket Székely Levente.

Újabb szint a Maslow-piramison?

A kutató szerint a szakemberek azt várják, hogy fundamentális hatása lesz a mesterséges intelligenciának: az iparban, a termelésben, a kommunikációban, az emberek közötti viszonyban is komoly változásokra számítanak. 

Székely kifejti: az emberek – legalábbis a nyugati társadalmak tagjainak – élete már nem a maslow-i piramis alsó szintjein értelmezhető, s azt feltételezi, hogy a mesterséges intelligencia nyújtotta megoldások tovább fogják emelni az életminőséget.

„Egyre nagyobb lesz például a mezőgazdaság hatékonysága: a mesterséges intelligenciával felturbózott robotok majd pont ott fognak permetezni, ahol kell, megfelelő mennyiségű vízzel látják el a növényeket, betakarítják azokat, folyamatosan vizsgálják az esetleges növénybetegségeket, és lehetne még sorolni. Ezáltal az életminőségi sztenderd »nagy piros vonala« feljebb kerül majd” – magyarázza a szakember.

Természetesen adódik a kérdés, hogy ha már nem lesz szükség annyi munkás kézre, akkor mi lesz azzal a sok-sok emberrel, aki eddig azt csinálta, amit a robotok eztán elvégeznek. 

Ezek az emberek hogyan találják meg a helyüket a társadalomban? – talán ez a legégetőbb kérdés. „Például úgy, hogy kibővülnek azok a területek, amelyek magával az emberrel foglalkoznak. Azok a munkakörök, amelyek az ember kedvtelését keresik – ezen belül sok mindent el lehet képzelni. Valószínűleg a szolgáltató szektornak ez egy újabb hatalmas löketet ad majd. De adrenalin-bombát kaphat a kultúra is, mert ugyan lehet, hogy az MI szebben fog muzsikálni, vagy jobb verseket és könyveket fog írni, 

– mondja ennek kapcsán a szakember. Hozzáteszi: legalábbis az emberek remélhetőleg minél nagyobb része. „A másik részének – én tartok tőle – sajnos elég lesz az, amit a technológia nyújt: a szimuláció. Sejtésem szerint lesz valamiféle szakadás vagy átmenet. Persze ezt nem úgy kell majd elképzelni, hogy aki egyik területen a mesterséges intelligencia megoldását választotta, az más területen is azt fogja választani. Nem hiszem, hogy ennyire törvényszerű lenne ez a dolog” – szögezi le.

Etikai kérdések: döntések, felelősség, szabályozás

Ha a mesterséges intelligenciáról vagy a robotikáról beszélünk, elkerülhetetlen, hogy érintsünk bizonyos etikai kérdéseket, illetve a döntésekkel járó felelősség kérdéskörét is.

„Talán ebben a kérdéskörben vagyok a legszkeptikusabb, mert az már most jól látható, hogy nagyon komoly etikai dilemmák vetődnek fel az MI-vel kapcsolatban. Arról egyébként elég sokan és sokat beszélnek is, hogy a mesterséges intelligencia nyújtotta megoldásokat valahogy meg kell fogni. A legésszerűbb az lenne, hogy csak olyan megoldásokat engedélyezzünk, amelyek meghagyják az embernek a döntés jogát, illetve magát az embert megkerülhetetlenné teszik” – magyarázza a kutató. 

Ugyanakkor rávilágít: a probléma nem csupán abból fakad, hogy a fejlesztések gyorsaságát nehéz a szabályozással követni, hanem az is, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztésekben rengeteg pénz van.

„Azt látjuk, hogy a chipgyártó vagy robotizálással foglalkozó cégek toronymagasan kilőttek a tőzsdén. Óriási pénzek mozognak ebben a szférában. 

Igazából nem is tudnék ilyet említeni. Az biztos, hogy itt van egy nagyon-nagyon komoly dilemma. Ezen a ponton lenne hangsúlyos szerepe a szabályozó hatóságoknak, a kormányoknak, az Európai Uniónak, vagy más államközi szervezeteknek, de jelenleg az látszik, hogy rettenetesen le vannak maradva” – fejti ki Székely Levente. 

A kutató szerint összességében elmondható, hogy rendkívül pezsgő és forró jelenleg ez a terület, nagyon sok lehetőség és innováció van benne, de a határozott etikai keretek lefektetése nélkül akár rosszul is elsülhet az egész.