Szerepek

Nyitókép forrása: Facebook

„Viszonylag kevés figyelmet kapott Orbán Viktor néhány napja Nemesgörzsönyben a gazdák előtt tett kijelentése, amelyben a jelenlévők szavazatait kérte. (Hogy az odasereglett gazdák milyen szelekció alapján kerültek oda, arról nem szól a fáma.) Pedig érdekes önvallomás volt az is, amikor így szólt:

Nem véletlen, hogy rendre harcias hasonlatokkal él; ez is egy volt a sok közül. (Hommage a békének…) A fókuszt viszont elvitte Orbánnak az az önmeghatározása, hogy ő volna Magyarország első falusi miniszterelnöke.

(Idézet:

Tényleg ez volna egy kormányfő dolga?)

No de mindegy is: mindegy, mert Orbán nyilvánvalóan maga is tudta, hogy amit mond, nem igaz. Feltehetően azt is tudta, hogy néhány – nem a kormány kezében lévő – portál ezt meg is fogja írni, de számára a pillanat a fontos. Az, hogy a jelenlévők úgy érezzék: ez az ember közülük való. És ha a közönség válogatott – szerintem mindig az –, akkor úgy is fogják érezni.

Mint ahogy a Szakma sztár fesztivál résztvevői is. Ott ugye, ha nem is vedlett át szakmunkássá, de – lévén jogász végzettségű – még magát is leszólta a pillanatnyi népszerűség érdekében, amikor azt mondta, hogy »reszkethetnek az irodisták, a jogászok, a fogalmazók és a programozók.« Hogy miért pont ezen szakmák képviselőit választotta, egyelőre nem sikerült megfejtenem, de nagyjából ez a mondat is egyenértékű az »első falusi« miniszterelnök kijelentéssel. És egyenértékű a másik gondolatával, miszerint:

És, vélem én, a jelen lévő ifjak egy pillanatra ki is húzták magukat, elhitték: övék a jövő. Pedig ebben a mondatban is benne van Orbán kormányzásának leglényege: a tudásba, a tanulásba nem kell pénzt fektetni, éppen elég, ha üres szavakkal a munkaalapú társadalomról beszélünk. Ha azt mondjuk a hallgatóságunknak – megint csak a megrostált hallgatóságnak –, hogy, idézem: munka és szakmunka, szakmunka és szakmunkás nélkül nincs jövő.

Vagyis nem a tudásról, az állandó változásról, a kötelező fejlődésről beszél; miért is tenné, amikor minden megszólalásával csak az adott helyzetet, ismétlem: az adott pillanatot akarja uralni.

Esetünkben inkább lő a jogászokra, fogalmazókra, programozókra, mert a szavazatszerzés reménye ezt diktálja neki. Azt diktálja, ha kell, legyen falusi gazda, ha kell, legyen a szakmunkások mentora, ha kell, legyen, aki éppen a templomból érkező keresztény, imára emelt kezekkel, ha kell, a világpolitika meghatározó szereplője, a szuverenisták irányítója, ám ha kell, a legvadabb fociszurkoló.”