Nyitókép: Facebook
„Minden tiszteletem mellett– hiszen nálamnál sokkal műveltebb, tapasztaltabb írókról, újságírókról van szó– egy-két apróságot megjegyeznék a Most vagy soha konzervatív oldalon belüli kritikái kapcsán. Éveken át nagyon hiányoltam azokat a filmeket, amelyek a magyar történelem legfontosabb momentumait, diadalait, meghatározó pillanatait vitték volna filmvászonra. (...)
Bár nem vagyok filmes szakember sem, de mint a magyar történelmet valamennyire ismerő személynek is tudott újat mondani, új összefüggésekre, új aspektusokra rávilágítani a Most vagy soha. Hát még egy olyan mai fiatalnak, akinek az érzékenyítésben tobzódó Netflix, és a váltakozó egyperces videók, azaz a TikTok jelentik a kizárólagos szellemi táplálékot. Ezeknek a fiataloknak csak ilyen formában lehet közel hozni Petőfi Sándor, Jókai Mór, vagy Vasvári Pál gigászi történelmi alakjait, csak ilyen módon lehet elmagyarázni az akkori kor körülményeit, és az általuk végbevitt forradalom jelentőségét. Igaz, hogy kiszínezték a történetet, akciódússá és érzelmekben gazdaggá tették, de a leglényegesebb tényeken nem változtattak. Sőt, azokat közel hozták, érthetővé tették. (...)
Én azt gondolom, hogy egy izgalmas kalandfilmbe csomagolt, csodálatos és meghatározó történelmi eseményt láttunk megfilmesítve, nagyon jó karakterekkel, és érzelmekkel. És minden tiszteletem mellett, nem tartom helyesnek a konzervatív oldalról érkező kritikákat, és nem azért mert esetleg nincsenek benne jogos észrevételek. Hanem azért, mert sokkal fontosabb és értékesebb az a tény, hogy megfilmesítenek fontos történelmi személyeket és eseményeket, mint az, hogy esetleg nem színről-színre fedik a filmbeli események a megtörtént valóságot.
A megfilmesítés ténye fontos a fiatalok és az idősebbek miatt, mert miközben a rengeteg streaming-szolgáltatóról ömlik rájuk – és ránk is – az érzékenyítéssel átitatott, amerikai sz*r, addig ezekkel a filmekkel a konzervatív oldal is fel tud mutatni olyan színvonalú filmeket, amelynek a mondanivalója vitán felül állóan pozitív és helyes. A nézők azonosulni tudnak olyan magyar, nemzeti hősökkel, mint Petőfi Sándor, vagy Jókai Mór. És nem csak a Nagy pénzrablás rablóival, a Narcos drogbáróival vagy a feminista Barbie-val.”