Az interjú minden finomkodás nélkül indít, hiszen az első kérdések rögtön arról szólnak, hogy haragszanak-e még rá a Fideszben, illetve arról, hogy valóban mások hitették el a miniszterelnökkel, hogy Lázár átvenné a pártot, amire a politikus válasza az, hogy „mindenkinek jót tett, hogy négy évig távol voltam, és a korábbi állapotához képest mindenki nyugodtabb volt, amikor 2022-ben ismét tárcát kaptam. A körülöttem levők és én is.”
Mint kiderült, Lázár János nem gondolja, hogy ő a szájkaratéban volna jó:
a parttalan, személyeskedő vagy ideológiai vitákban nem hiszek, az pedig valahogy látszik az emberen.
Én inkább csinálós, megvalósítós típus vagyok.” Mint mondta: „aki viszont mindig első vonalban, a sortűz előtt áll, az politikai harcokban szocializálódik. Én ezeket sokszor időpazarlásnak tartom: ehhez én túlságosan eredményorientált vagyok.”
Az építési és közlekedési miniszter szerint Orbánnal soha nem rivalizáltak, viszont kifejezetten hálás a miniszterelnöknek: „ismeri a hibáimat, de az eredményeimet és a képességeimet is. Ha nem is konfliktuskereső, de konfliktusvállaló alkat vagyok. Viszont a saját sorsomból és életemből megtanultam a határaimat és a lehetőségeimet is.” Úgy folytatta:
„a miniszterelnök mindig megteremti a lehetőséget arra, hogy alkothassak, építhessek, amiért hálás vagyok neki.”
Arra a kérdésre, hogy akarna-e miniszterelnöki pozíciót, Lázár így felelt: „már kinőttem abból a korból – jövőre 50 éves leszek – hogy akarjak valami lenni. Én inkább tenni akarok.” Majd úgy folytatta: „nyilvánvalóan vannak céljaim, de szerintem a Fidesznek hosszú távon az az érdeke, hogy Orbán Viktor legyen a miniszterelnök. Jelen pillanatban és hosszú távon ő képes ezt a közösséget összetartani, és sikerre vinni.”
A Fidesznek fel kell ráznia saját magát és meg kell izzadnia a választási győzelemért.”
Hogy 2026-ban kivonul-e a politikából, a miniszter nem adott konkrét választ: „egyáltalán nem tartom ördögtől valónak, ha nem leszek politikus 2026-ban. Az más kérdés, hogy kicsit a véremben is van, ez egyfajta ösztön és szenvedély is a számomra. Rengeteg próbatételben részesültem és megszenvedtem azért, hogy idáig jussak, ebben a székben ülhessek, és önnel beszélgethessek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy másban ne próbálnám ki magam, esetleg ne tudnám jól csinálni.”