Káderdűlő, káderlejtő

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„Mintha vészesen fogyna a kádertartalék. Márpedig a káder-szükséghelyzetben sürgősen pótolni kell a kiesőket, komoly mérlegelésre nincs mód. Csak gyorsan, gyorsan, nehogy kételyek merüljenek föl a kormányzóképességet illetően.

»Minőségi« kádercserék zajlanak. »Minőségiek«, mert a legfeltűnőbb az, hogy a káderek minősége egyre rosszabb. Az új általában még rosszabb, mint a régi volt. Morális vagy szakmai értelemben, a tekintélye vagy az ismertsége szempontjából, gyakran mindez egyszerre.

»Káderdűlőnek« régen azokat az utcákat hívták, ahol a fő-fő káderek laktak, elegáns környezetben, szép házakban. Ilyen volt egykor a Rózsadomb egy része, újabban talán a Vár. A szó ma más jelentést kap. »Káderdűlő« időszakot élünk: dőlnek, dűlnek a káderek. Kegyvesztettként potyognak lefelé, akár a legmagasabb helyről. A »káderdűlő« mellett, annak folytatásaként ott a »káderlejtő« is. Lejt, süllyed a színvonal, még a NER saját értékrendje szerint is.

Lejtőn van az egész káderpolitika. Egyre lejjebb a nívó, egyre hamarább lejár a szavatossági idő. Aki kicsit is ért valamihez, akinek a nevét jegyzik a szakmában, az inkább máshol keres karriert.”

***

***