És most nem a klasszikus problémákról beszélek. Természetes, hogy az elsősorban a magas áfabevételekre építő, a munkabért jórészt békén hagyó költségvetés ki van téve a fogyasztás esetleges csökkenésének, ahogy az is bizonyos, hogy a nemzet működő tőkéjének gyarapítására – lásd Vodafone, no meg a reptér, ha végre-valahára összejön – az épített tőkénkbe való beruházások egy részét néhány évvel odébb kell tenni. Annak az újságírói népsportnak sincs különösebben sok értelme, hogy elosztják az egész éves hiánycélt tizenkét egyenlő részre, majd sápítoznak, ha az első három hónapban az éves előirányzat harmadánál több teljesült – pontosan tudva közben, hogy a tizenharmadik havi, szociális szempontból nehezen támadható nyugdíjat februárban kell kifizetni, akárcsak a Prémium Magyar Állampapír megvásárlásával a sárnehéz 2022-es évben a költségvetést megtámogató polgártársainknak járó orbitális kamatot. Ez 855 milliárd forint, önmagában bő fele az első három hónapban felgyülemlett hiánynak, idén többet ilyen nem lesz.