Talán nem is lehet sikeres világmagyarázó embernek lenni itthon, ha nem mondunk valami rosszat a magyarokról. Az értelmiségi zseni ostorozza a népet, de közben azon kesereg: mennyire buták!
Ilyenkor a sorok között gyakran ott van valami burkolt összehasonlítás a nyugati országokkal. Még mindig nem élünk úgy, mint Ausztriában! Még mindig nem olyan békés a politikánk, mint Svájcban! Nincs akkora szabadság, mit Amerikában! Nem olyan az oktatási rendszerünk, mint Finnországban! Nem vagyunk olyan boldogok, mint a dánok!
Persze azt senki sem kérdezi, hogy Bulgáriához képest hol állunk, vagy Szlovákiához képest. Pedig ott a valódi kiindulópontunk: a rendszerváltás előtt itt, ahogy ott is, kommunizmus volt, egy rosszindulatú birodalomnak a mostoha tartománya voltunk. Abból küzdték ki magukat a magyarok – elsőként. És elsőként fellázadtak ellene már 1956-ban. Egészséges reflex volt ez a beteges diktatúra ellen.