A mi Floridánk

A lágy alkonyi fuvallat gyengéden mozgatja a pálmafák leveleit, a sétányon hanyagul elegánsan öltözött emberek gyönyörködnek a naplemente fényeiben, az úton méltósággal guruló nyitott sportkocsikból nyugdíjasok szemlélődnek, amott, a tenger öblében lágyan ringatózó luxusvitorlások szolgálnak csöndes díszletként az életképhez – így képzeljük el mi Floridát, az amerikai nyugdíjasok paradicsomát. Ha azonban közelebb lépünk, és mélységében vizsgáljuk meg a képet, megláthatjuk a részleteket is. Azt, hogy Florida nem kizárólag üdülőállam, hanem az amerikai ipar és kutatás-fejlesztés egyik bástyája is, amely nem mellesleg lakóhelyként, munkahelyként is vonzó és élhető.

Felfújt gumimatrac, önfeledt nyaralás, homokozó, napernyő: így képzelik el sokan honfitár­saink közül a Balatont. Egy nyaralóhely, amely április közepén-végén – mint egy készülék – bekapcsolható, szeptember végén kikapcsolható. Nem a hétköznapok, hanem az ünnep- és pihenő­napok része, nem a munka, hanem a nyaralás és az üdülés régiója. Egy olyan tájegység, ahol mindenki boldog és önfeledt, nincs megélhetési gondja, hiszen az itt élők kikapcsolódnak és pihennek.

Budapestről nézve valóban tűnhet ilyennek a Balaton. A magyar tenger – mondjuk büszkén, és annyira kézenfekvőnek tűnik az egy-másfél órányi autózásra eső távolság, hogy nem is gondolunk arra, ez a térség nem Budapest része, hanem önálló életet él. Mint ahogyan azt is nehezen tudjuk elképzelni, hogy a nyaralások boldog életképei mögött egy térség túlélési válságának szomorú hétköznapjai húzódnak meg. Ha a Balaton szóba kerül, általában nyaralóhelyként beszélnek róla. Márpedig a Balaton elsősorban az ott élők mindennapjainak színtere. Méghozzá egyre szomorúbb színtere.

A nyaralóknak furcsa lehet, de tény: a térség a legrosszabb demográfiai folyamatokkal küzdő tájegységek közé tartozik. A száz fiatalkorúra jutó idősek száma 2005 és 2022 között 119-ről 197-re emelkedett, vagyis lényegében minden fiatal balatoni polgárra két idős jut; összességében kétszer annyi idős lakik a térségben, mint fiatal. Mindez az öregedés mellett a fiatalok el- és az öregek beköltözésének következménye.

A Balaton vidéke ma a munkahelyek hiánya és az ingatlanok drágasága miatt kényszeríti szülőföldjük elhagyására a fiatalokat. 2008-cal összehasonlítva 2022 első negyedévére országos szinten 161 százalékkal, a balatoni régióban 209 százalékkal nőttek az ingatlanárak. Ez gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy a térségben lakó fiatalnak a pályakezdést és a családalapítást. Sokszor a segítési szándékot jelző családpolitikai támogatások sem nyújtanak megoldást, hiszen az eladó ingatlanra rögtön lecsapnak az üdülőre vágyó fővárosi tehetősebbek.

Ma a térség munkahelyeinek többsége a turizmushoz kötődik. Ám a Balaton továbbra is nagymértékben ki van szolgáltatva a – ráadásul egyre erősebb ingadozásokat mutató – szezonális jellegnek. Országosan a vállalkozások 4 százaléka kötődik az idegenforgalmi ágazathoz, a régióban ez az arány közel 25 százalék. Ezért rossz hír az itt élőknek, hogy a turisták tartózkodási ideje most már tizennegyedik éve csökken, és 2022-ben 2,88 nappal húszéves mélypontot ért el. Az itteni élet válságát is jól mutatja, hogy mindezek következtében az utóbbi tíz évben egy középvárosnyi lakossággal, 26 ezer fővel csökkent az itt élő munkaképes korú lakosság, az idősek aránya viszont – mint láttuk – jóval meghaladja az országos átlagot.

Florida csak a felületes szemlélő számára kizárólag nyugdíjas-paradicsom. Az idilli látvány mögött az Egyesült Államok egy robusztus regionális gazdasága húzódik meg, ez a siker titka. Ha a Balatont sikeres vidékként akarjuk számontartani, ha az ott élőknek segítséget akarunk nyújtani, akkor 

A Balaton élőhely is, az ott élők szülőföldje, lakóhelye. Meg kell tennünk mindent, hogy meg is maradjon annak.

A szerző a Közigazgatási és Területfejlesztési Miniszter