Van-e még szelleme a kapitalizmusnak?

Van-e, volt-e valaha is szelleme a kapitalizmusnak? Ha komolyan vesszük az ember kettős természetét, akkor minden tettét, cselekedetét – túl a szükségletek kielégítésén – valamilyen meggyőződés, hit vezeti. Teszem, mert hiszem Isten mindenhatóságát; cselekszem, mert tudom, hogy a jót szolgálom; képes vagyok dönteni, mert van életerőm, elképzelésem célokról, mert emberek között élek, akik megfogalmazzák, mi az élet értelme, hogyan akarunk élni. A gazdasági tevékenységek sokáig nem tartoztak az ember lelki, szellemi életéhez. Miután azonban a modern európai ember elszakadt a szakrális tartalmaktól, életét materiális, testi szempontok uralják, ma már a gazdasági kérdések, az ökonomizmus uralja a közgondolkodást. Az ökonomizmus előtti időkben a morális kérdések uralták a gondolkodást. Bármit javasolt valaki, erkölcsi értelemben meg kellett indokolnia, mi miért jó. Adam Smith mielőtt a gazdasági hatékonyság növeléséről megalkotta korszakalkotó művét, írt egy vaskos morálfilozófiai könyvet. Morál ellenében nem lehet a gazdasági hatékonyságot növelni. Ez volt a politikai gazdaságtan születése. Marx a gazdasági kérdést egyenesen legfőbb politikai kérdéssé tette. De ezt tette az amerikai pragmatista világ is, így a morálból egy gazdasági-jogi-politikai fogalmi világ alakult ki, amelyben a szellemiségnek (hitnek, bölcseletnek, természetjognak stb.) nincs helye.