Nemzetgazdasági érdek a nők munkaerőpiaci részvétele

Nyitókép: Shutterstock

***

A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem gazdaság és versenyképesség kutatóintézetének munkatársa

2023 előtt soha nem dolgoztak még éves átlagban több mint 4,724 millióan a rendszerváltozás utáni Magyarországon. A bővülésnek a 20–64 éves korcsoportban a 87, a 15–64 évesek körében a 77 százalékát adták a nők. A foglalkoztatás növekedése az eltelt évtizedben együtt járt azzal, hogy jelentősen csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya, sőt a gyermekszegénység Európában máshol nem tapasztalt mértékben javult. Ráadásul ezekben az években a termékenységi ráta is nálunk emelkedett a legnagyobb mértékben. Az Eurostat szerint még 2022-ben is előreléptünk öt helyet, a termékenységi rátánk már a 6. legmagasabb az unióban annak ellenére, hogy tavalyelőtt nálunk is csökkent a születések száma – ám más EU-tagországoknál kisebb mértékben.

Bővülő foglalkoztatottság

Először 2013 nőnapjának előestéjén – a nők munkaerőpiaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztosként – adtam hírt magyar női foglalkoztatási csúcsról. A 2012-es női foglalkoztatási rátánk minden várakozást felülmúlva 1,2 százalékponttal javult, s magasabb lett, mint a korábbi húsz esztendőben bármikor. Azokban az években az unió legtöbb országában még romlottak vagy éppen csak megálltak a lejtőn a munkaerőpiaci mutatók, nyoma sem volt még a máshol 2008-ban induló, nálunk már 2006-tól érzékelhető pénzügyi válságból való kilábalásnak.

2010-ben nálunk dolgoztak arányaiban a legkevesebben, sereghajtók voltunk. A nők a 24. helyen álltak, csupán Görögországban, Olaszországban és Máltán volt kevesebb foglalkoztatott nő. Aztán 2012 és 2023 között évről évre csúcsokat döntöttünk. A közelmúlt nehézségei ellenére tény, hogy 

A múlt évi foglalkoztatotti létszám 80 ezerrel magasabb volt, mint a járvány előtti utolsó esztendőben, 2019-ben. A nők 54 ezerrel többen dolgoztak tavaly, mint akkor. Kimondhatjuk, hogy az utóbbi négy év polikrízises időszakában is stabil maradt a magyar munkaerőpiac. A járvány és háborús hatások sújtotta években is több új munkahely jött létre, mint ahány megszűnt.

A foglalkoztatás 2023-as bővüléséből 24 ezer főt a belföldi elsődleges munkaerőpiac növekedése eredményezett, emellett 12 ezer fővel nőtt a külföldön dolgozók száma, és 8 ezerrel csökkent a közfoglalkoztatottaké. A külföldön dolgozók száma még mindig alatta maradt a 2019-es szintnek, a közfoglalkoztatottak pedig már kevesebben vannak, mint 2010-ben, a Bajnai-kormány időszakában. Az eredmények tehát a gazdaság fejlődéséből fakadtak.

Mind a nők, mind a férfiak esetében szinte a teljes bővülés az érettségizettek és a diplomások körében mutatkozott, azaz már messze nem az összeszerelő üzemek országa vagyunk. A csúcstechnológiai iparban és a tudásintenzív szolgáltatások területén dolgozik a foglalkoztatottak 6,4 százaléka, több mint 300 ezer honfitársunk, arányuk az ötödik legnagyobb az egész Európai Unióban a legfrissebb, 2022-es adatok szerint. A nőket tekintve pedig a negyedikek vagyunk Írország, Észtország és Szlovénia után.

Tavaly az ágazatok közül az iparban dolgozók száma stagnált, a mezőgazdaság adta a bővülés ötödét, a többit pedig a szolgáltatások. A 2023-as EU-s adatokat még nem tudjuk, de az első három negyedév ismeretében kijelenthetjük, hogy biztosan bent leszünk a legjobban teljesítő országok között, a 80 százalék feletti foglalkoztatási rátájúak elitklubjában.

A foglalkoztatás bővülése kisebb részben a munkanélküliség csökkentésével, sokkal nagyobb részben az inaktívak foglalkoztatottá válásával ment végbe. Ha a 20–64 éveseket vizsgáljuk, akkor látható, hogy az inaktívak száma 905 ezer, köztük 589 ezren nők. Bátran állíthatjuk, hogy meghozta a gyümölcsét a 2010-es munkaerőpiaci szemléletváltás. A Gyurcsány- és Bajnai-­kormányok csak a munkanélküliekre kívántak figyelni, ezzel szemben az Orbán-kormányok a foglalkoztatás bővítését állították a középpontba. A segélyalapú társadalomfelfogást felváltotta a munkaalapú, aminek következtében a csökkenő népességszám mellett is több mint negyedével nőtt a foglalkoztatottak száma, s így a nyugdíjrendszer sem került veszélybe, még a nagy generációk nyugállományba vonulása után is volt lehetőség a nyugdíjak reálértékének növelésére.

Nagyobb anyagi biztonság 

A szemléletváltásra jó példa a 2014 januárjában bevezetett gyed extra. Az intézkedéscsomag legtöbbek által igénybe vett ága legalizálta a gyed melletti és a gyes alatti, heti 30 órát meghaladó munkavégzést. Korábban aki a kisgyermeke mellett bármennyi időben munkát kívánt végezni, annak le kellett mondania a gyedről, ezért aztán rengetegen feketén dolgoztak. Számos anya szakmai előmenetele is megbicsaklott, mert a gyed idején nem tudott igazolt szakmai gyakorlatra sem szert tenni, ami a szakvizsgák nagy részéhez kötelező. 2014 óta az édesanyáknak nem kell lemondaniuk a családtámogatásokról, a gyed alatt is – kezdetben a gyermek egyéves, később hat hónapos korától –  vállalhatnak munkát. 

Ha az igénybe vevők családjával is kalkulálunk, akkor nem túlzás azt állítani, hogy eddig 1,5 millió ember anyagi biztonságérzetét, illetve szakmai előmenetelét segítette közvetlenül csak ez az egy változtatás.

Érdemes megemlíteni, hogy a gyed extra indulásának évében bő 2800-zal több gyermek született, mint az előző évben, s míg 2013 novemberében kevesebb mint 79 ezren voltak gyeden, 2023 decemberében már több mint 110 ezren. Időközben a gyed összege is jelentősen megemelkedett, a havi átlaga a 2010-es alig több mint 81 ezer forintról 2023-ra becslésem szerint 250 ezer forint közelébe nőtt – a tavalyi adatokra még várni kell. Az anyák magasabb keresettel vállalnak gyermeket, sokkal többen érik el a gyed maximumát. A gyed mértéke a szülés előtti átlagkereset 70, de maximum a minimálbér 140 százaléka, ami idén bruttó 373 500 forint. Így a 6 évesnél fiatalabb gyermeket is nevelő 25–49 éves nők foglalkoztatási rátája 2022-ben 76,2 százalékra emelkedett, azaz jóval az uniós 67,9 százalékos átlag felett vagyunk. Sokáig Csehországgal egy szinten a mezőny végén voltunk, ma a nyolcadik helyre léptünk előre a tagállamok között.

A nők munkaerőpiaci részvétele nem esélyegyenlőségi kérdés. A családok anyagi biztonságának megteremtéséhez elengedhetetlen. Csak ott születnek meg a kívánt, tervezett gyermekek, ahol a család anyagi biztonságérzete megfelelő, sőt több évre előre megfelelőnek ítélik a kilátásaikat. Ha úgy vélik, hogy a gyermekvállalás elviselhetetlen többletet jelent a szegénységi kockázatot tekintve, akkor elhalasztják. 

A szegénység csökkentése minden közösség alapvető felelőssége, ezért mindig is hatalmas politikai csaták terepe. A mindenkori baloldaliak segélyalapú, a nem baloldali gondolkodásúak pedig munkaalapú megoldásokat ajánlanak. Az ingyen kapott pénz, a segély mindig vonzóbb, de egyrészt nem fenntartható, másrészt a mértéke mindig kisebb, s így alacsonyabb életszínvonalat tud csak teremteni, növeli a szegénységben élők és a szegénység kockázatával fenyegetettek arányát.

Az ENSZ fenntartható fejlődési célrendszerében az első elem a szegénység felszámolása. Az EU az Európa 2020 és az Európa 2030 stratégiában is konkrét célokat tűzött ki a szegénység csökkentésére. Az Eurostat legfrissebb, 2021. referenciaévi adatai szerint a tagállamok között hazánkban van a 10. legkevesebb szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élő ember, s az arány a járvány alatt sem emelkedett. 2010-ben a lista 22. helyén álltunk, a javulásunk dobogós. A szegénységi küszöbnél kevesebb jövedelemből hazánkban a lakosság 12,1 százaléka él, ami holtversenyben a második legkedvezőbb arány a tagállamok között, ilyen jó helyezést korábban nem értünk el. A KSH már kiadta a 2022-es referenciaév főbb előzetes adatait, eszerint 2022-ben az előző évihez képest 1,2 százalékpontos növekedés mellett a népesség 19,6 százaléka, 1,863 millió fő érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatában, s a szám még így sem érte el a 2021-es uniós átlagot.

Termékenységi ráta: öt hellyel előrébb 

Téves felfogás gyermekszegénységről beszélni, mert látni kell, hogy a gyermek önállóan sohasem szegény, hanem ahol a gyermek szegény, ott a háztartás minden tagja, a vele élő felnőttek is azok. A baloldal a családi pótlék emelésével akarta kiemelni a gyermekeket a szegénységből, ami még senkinek nem sikerült. A kormány az egész családra fókuszál. 2010 óta olyan lehetőségeket teremtett, ahol a gyermeket nevelő háztartások nem szegényebbek, mint a gyermeket nem nevelők. Ha nő a foglalkoztatottság, s a gyermek­nevelés költségeihez az állam akár adókedvezményekkel, akár egyéb juttatásokkal – például ingyenes tankönyvvel, Erzsébet-táborral – hozzájárul, akkor csökken a gyermekes háztartások, ezáltal a gyermekek szegénysége is, ezt igazolja a magyar gyakorlat. 2010 óta hazánkban csökkent a leg­nagyobb mértékben a gyermekek szegénysége – s a velük együtt élő családtagoké is.

A tavalyi szegénységi mutatókat az év második felében adja majd ki a KSH. A pontos ismeretük nélkül is megelőlegezhető, hogy az infláció növekedésének időszakában valószínűleg romlott a családok anyagi biztonságérzete, a kilátásaik, még azoké is, akik jobb módúak, és nem fenyegeti őket a szegénység. Ilyen időszakban egyre többen elhalasztják a tervezett gyermekvállalást. Sőt, már akkor is nő a halogatók száma, ha a gyermekeseket érintő negatív hírek kelnek szárnyra. A pozitív hírek hatására pedig nőni szokott a gyermekvállalás. Ezért érdemi fellendülést a városi csok október végi bejelentése után kilenc hónappal várok. A termékenység prociklikusan változik, azaz már az anyagi körülmények potenciális javulásának a híre is hatással van rá.

Az uniós tagországok 2022-es termékenységi adatait a napokban adta ki az Eurostat. Számomra meglepő volt, hogy az éves 0,05-os rátacsökkenésünk az egyik legkisebb volt, húsz országban a magyarnál nagyobb arányban romlott e mutató, s így mi öt helyet léptünk előre a sorrendben. 2022-ben mindössze öt országban volt nagyobb a termékenység, mint Magyarországon. Az 1,56-os termékenységi ráta közel azonos a Bokros-csomag fémjelezte 1995-ös év adatával.

Hazánkban a 2022–2023-as születésszám-csökkenés jóval kisebb mértékű, mint 2008 és 2011 között. Fontos megjegyezni azt is, hogy 2010-ben a legaktívabb szülő korban levő, 20–40 éves nők létszáma több mint 1,5 millió volt, ma már alig több mint 1,16 millió, azaz a negyedével csökkent.

A romló adatoknak természetesen nem lehet örülni, de érdemes árnyaltabban figyelni a folyamatokat, hogy az álhírterjesztők ne térítsenek le a jó útról.