Mi az igazság?

„Amikor Jézust Pilátust elé vezették, és a római prokurátor valamiképpen tisztázni akarta, miért is áll előtte a titokzatos galileai, a világtörténelem legfontosabb beszélgetése zajlott közöttük. János evangéliuma szerint Jézus ezt mondta Pilátusnak: »Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.«  Válaszképpen Pilátus feltette a világtörténelem legfontosabb kérdését, amit csakis görög–római kultúrán nevelkedett ember és polgár tehet fel ilyen helyzetben: »Mi az igazság?« Hogy ezután mi történt, nem tudjuk. Mintha a két ember kilépett volna kora politikai, társadalmi kereteiből, és már csak Isten tehetne igazságot köztük. Bármit is válaszolt azonban Jézus – amiről János evangélista is hallgat –, utána Pilátus kiment a zsidók közé, és azt mondta, eresszék szabadon ezt az embert, mert semmiben nem bűnös.

Húsvétkor, kétezer esztendő múltával is folyton-folyvást az a kérdés kínoz bennünket, hogy mi az igazság. Egyáltalán, érdemes a magunk igazát bizonygatni, érvényt szerezni neki, védelmezni a jussunkat? Látszólag nem, hiszen a keresztyén ember számontartja, amit Jézus is sokszor elmondott, hogy az országunk nem innen való. Halálunk után lelkünk a teremtő Istenhez száll vissza, és a feltámadás reménységében csak úgy szabad élnünk testi valónkban, hogy méltók legyünk az örök életre. Csakhogy a földi igazságot soha nem pusztán az égi ígéret reményében szükséges megvédelmezni. Harmóniára van szükségünk, az eredeti állapotok vizsgálatára, a hagyomány erejére, a család, a nemzet, az egyház, vagyis minden szilárd emberi közösség megerősítésére.”