Hoppá: mégsem törölték mindenhol Lakatos Márk előadását?
A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ naptárában továbbra is szerepel Lakatos Márk december 2-i előadása Ízlésed és pofonok címmel, szúrta ki a Magyar Nemzet.
A határokat át kell lépni. Tényleg? És miért is? Azért, hogy minden beteg, perverz állat szabadon kiélhesse a vágyait?
„Egy fiatalember bement egy lap szerkesztőségébe, bemutatkozott, megadta elérhetőségeit, telefonszámát, e-mail-címét, s közölte, hogy akár bíróságon is hajlandó bizonyítani mindazt, amit mond. Lakatos Márkról volt mondanivalója.
A »gyermekvédelmező« Lakatos Márkról. S ha már ott volt, be is mutatta néhány sms-váltását ezzel az emberrel.
Egy fiatalember bement egy lap szerkesztőségébe, és kipakolt. Mert nem bírta elviselni, ki tetszeleg most éppen a gyermekvédelmező szerepében. Ez a fiatalember nem lett öngyilkos, hála istennek neki nem is lett volna miért. Egészséges, normális értékrendű, biztos családi hátterű fiatalemberről van szó, akivel nem történt meg a szörnyűség, mert nem történhetett meg. De erre még visszatérünk.
Induljunk el kicsit messzebbről!
Nem tudom, mi az oka, de a homoszexuális szubkultúrában (fogalmam sincs, miért kell ezt bármiféle kultúrának nevezni, de nincs rá most jobb kifejezésem) valamiféle fétis, státusszimbólum a »fiatal fiú«. A homokosok fiatal fiúkat akarnak. S természetesen nem állítom, hogy minden homokos pedofil vagy »ephebofil« (ez a fedőneve a bizonyos kor feletti pedofíliának), de azt állítom, hogy a pedofilok között felülreprezentáltak a homokosok. Csak az elmúlt egy hónapban kibukott pedofilügyek elkövetői – az óbudai óvoda mocskos állatjától a szigetszentmiklósi mocskos állatig – kivétel nélkül homokosok.
Ilyen véletlenek pedig nincsenek.
És akkor térjünk vissza Lakatos Márkhoz. Lakatos Márk tavaly év végén ezt nyilatkozta a Válasz online-nak – hát mi másnak, persze –: »Én aztán senkinek sem mondtam soha, hogy legyen meleg. Ahogy arra sem kértem senkit, hogy a szexuális orientációmat értékelje vagy bármire átneveljen.«
Milyen dicséretes. És akkor nézzük a valóságot. A lap szerkesztőségébe besétáló fiatalember bemutatta, milyen üzeneteket küldött neki Lakatos Márk, amikor ő – mármint a fiatalember – 15-16 éves volt. A fiatalember elég egyértelműen jelzi már az elején, hogy ő heteroszexuális: »alakul egy lány«, írja Lakatosnak, amire a következő válasz érkezik: »Attól még lehet. Ez baráti ügy.« A fiatalember – mondom, egészséges, normális srácról van szó, normális családi háttérrel – intelligens módon és még egyértelműbben közli Lakatossal, hogy nem, ezt írja: »Mindenkinek máshol vannak a barátság határai.« Mire érkezik a válasz: »A határokat át kell lépni.«
Itt álljunk is meg egy pillanatra! Álljunk meg ennél a nyomorult, beteg, ócska közhelynél, amely ennek a szubkultúrának, ennek a celebvilágnak egyik legkedveltebb frázisa, üressége. A határokat át kell lépni. Tényleg? És miért is? És mely határokat? Minden határt? És mi okból, mi célból? Azért, hogy minden beteg, perverz állat szabadon kiélhesse a vágyait?
S vajon milyen módon rezonál a »lépd át a határokat« egy amúgy is sérülékeny, eo ipso lázadó kamasz lelkében? Egy kevésbé erős, labilis, rendezetlen családi hátterű kamasznál beválhat ez a közhely? S amúgy mivé lesz a világ, ha átlépjük a határokat? Legalább erre az utolsó kérdésre tudom a pontos választ, ugyanis most a szemünk láttára válik azzá, ami. A lakatosmárkok világa jön el.”