Antifasizmus: miért nem működik?

„Ha van érdeme az éledező magyarországi baloldalnak, akkor az bizonyosan az, hogy ma már nem lehet háborítatlanul évenkénti nemzetközi újfasiszta gyűlést tartani a Budai Várban anélkül, hogy bármilyen kérdés vagy kétely elhangozzon ezzel kapcsolatban. Azt is látjuk viszont, hogy ez kevés. A fasizmus már Olaszországban és Németországban is reneszánszát éli, és csakúgy mint idehaza, ott sincs potens baloldali erő, ami szembeszállhatna vele, csak a haldokló liberalizmus és a »moderált«, fasizálódó jobboldal. A fennmaradó liberális kormányok eldönthetik, hogy fasizálódnak, vagy fasisztákra váltják őket. Európának a sarkából kéne kidőlnie, hogy ne meneteljen tovább az elkerülhetetlennek tűnő sorsa felé – de a baloldal, immáron egy évszázada, nem akarja többé kidönteni sarkából a Földet, hanem a jobboldaltól való páni félelmében antifasiszta népfrontba menekül, idehaza ezúttal az antiorbánista ellenzéki front képében, feladva ezzel igazi programját, a kapitalizmus elleni harcot…

Bár a kormány hazug módon mossa össze a Szikra Mozgalmat a tavalyi antifa támadásokkal, és igyekszik a teljes baloldalt összemosni az utcai erőszakkal, a »botrány« mögött mélyebb válság sejlik fel. Sem Németországban, sem az Egyesült Államokban, egyáltalán, semelyik országban, egyetlen antifasisztának nem jutna eszébe nyers és értelmetlen erőszakhoz folyamodni, ha nem érezné, hogy vesztes ügyért harcol, kisebbségben. Hiszen a szélsőséges, nyíltan fasiszta vonulások csak a jéghegy csúcsai, egy eleve fasizálódó társadalom legkirívóbb példái.

Az újfasiszták nem kívülről fenyegetik a normális hétköznapokat, hanem a hétköznapi normalitás extrém esetei. Ezzel kell kezdenünk valamit.
Miért működtek, miért voltak hihetőek a kormány hazugságai a tavalyi antifa-támadásokról? A kormánypropaganda többek közt azt sugallta, hogy a külföldről érkező antifák találomra támadtak járókelőkre az utcán, csak azért, mert nácinak tűntek. Beszédes, hogy ezt a ferdítést a mainstream média is csont nélkül átvette. Ezzel szemben az igazság az, hogy az egyik megtámadott személy, Dudog László olyan, szélsőjobboldali szubkultúrában ismert zenekarokban játszik, amelyek cigányok és zsidók megöléséről írnak dalszövegeket. De a hazugság mégis működött, mert hihető: a magát az »egyszerű járókelő« helyébe képzelő úgy érzi, őt is fasisztának tartja és legszívesebben megverné az »antifa baloldal«.”

Nyitókép: Képernyőkép