Tiszta vizet öntött a pohárba a MÁV: Nem ment a mozdonyvezető sehová
Rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak a dolgozókra.
Az ötvenes évek végén a tervek alapján a korábbi 2 millió tonna hazai széntermelés helyett 3,7 milliót irányoztak elő. A grandiózus tervek megvalósításához azonban nagyon sok emberre volt szükség.
Dallos István helytörténész, fotóművész a Képes történelem című podcastban beszélt Tatabánya elfeledett múltjáról. Mint a műsorban elhangzott: az előirányzott széntermelés miatt
internáló és rabtáborokat hoztak létre, telepítettek Tatabánya területére.
Előbbi Alsó- és Felsőgallán is működött, Újváros építésében vettek részt az emberek. Az egykori Oázis Strand egyik öltözője volt az egyik barakk. Azok kerültek ide, akiket kulákoknak minősítettek, nem teljesítették a beszolgáltatásokat, vagy egyéb adósságaik voltak. A KÖMI, azaz Közérdekű Munkák Intézete foglalkozott ezzel.
A rabtáborokba kerültek nagy része tárgyaláson sem vett részt, úgy ítélték el. Hat hónapot kaphattak, és ezt ötször lehetett meghosszabbítani. Azok is ide kerültek, akik a kötelező katonaság során nem kívántak fegyvert fogni. A rabtáborok föld alatti járatainál voltak összekapcsolódások is.
A teljes podcastot IDE KATTINTVA hallgathatja végig.
Nyitókép: A síkvölgyi rabtábor barakkja. Fotó: Dallos István