Az ellenzéki pártok csak érték alapú szövetséggel győzhetik le a Fideszt

„A választások közeledtével ismét előkerült az összefogás-nem összefogás kérdése. Az ellenzéket ez megosztja, a szavazókat azonban nem különösebben érdekli. Ez pedig intő jel kell, hogy legyen: az ellenzéki pártoknak előbb azt kellene tisztázniuk, hogy mit is gondolnak a jelenlegi rendszerről és mit szeretnének csinálni győzelem esetén. Ez alapján lehetne szövetségeket kötni a választára, amit így már fel is lehet tölteni tartalommal. (...)

Mindegyik álláspont mellett és ellen lehet érvelni, e három viszonyulási mód mindegyike megjelenik az ellenzéki pártoknál kisebb-nagyobb mértékben. Ezek különböző aspektusait felhasználva építhető a saját politikai kommunikáció, egyrészt a párt tagságának, másrészt a választói felé küldött üzenetek formájában.

NEM LEHET EGYSZERRE DIKTATÚRÁBAN ÉLNI, ÉS VÁLASZTÁSOKON INDULNI, AZ ADÓKULCSOKRÓL BESZÉLNI, HA ALKOTMÁNYT AKARUNK MÓDOSÍTANI.

Csak ha mindez megvan, akkor lehet szövetségeket kötni. 2022-ben olyan pártok és civil szereplők szövetsége alakult ki, ami tartalmilag ugyan sokrétű és széleskörű volt, azonban nem volt egység azt illetően, hogy mit is szeretnének tenni a jelenleg fennálló rezsimmel. Ezért történhetett meg az, hogy alapvető kérdésekben sem tudtak megegyezni, így gyakorlatilag már a választás napján szétesett az összefogás. Tényleges szövetség csak olyan pártok között jöhet létre, amelyek az alapvető célkitűzésekben egyetértenek. Nem szükséges minden szakpolitikai részlet vonatkozásában egyetérteni, azonban a fő politikai törésvonal természetéről mindenképp meg kell tudniuk állapodni.

Természetesen a hatályos választási rendszer azt kényszeríti ki, hogy az ellenzéki pártok (és támogató közösségeik) egy szövetség köré szerveződjenek. Egy természetes pontig ez lehetséges is, keretein belül pedig konstruktív viták által, kellő kompromisszumkészség esetén kialakítható az értékek sorrendje. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a rendszerről alkotott kép a különböző pártok esetében eltérő, ezért nem lehet(ne) egy platformra helyezni őket, akkor sem, ha egyébként pillanatnyilag jobban hangzik, hogy mindenki fogjon össze, minden más pedig majd utána jöhet. Ha van a 2022-es parlamenti választásnak tanulsága, akkor pont ez az.

AZ ELLENZÉK JÖVŐJÉNEK SORSA ÉS SIKERE TEHÁT NEM A KEVESEBB PÁRTON, JOBB KOORDINÁCIÓN VAGY KÜLSŐ SEGÍTSÉGEN MÚLIK, HANEM A PÁRTOK ÉRTÉKALAPÚ SZÖVETSÉGEIN.

Természetesen a legjobb az lenne, ha a viták végén az ellenzéki pártok képesek lennének egyetlen közös álláspontot kiizzadni, de jelen körülmények között még a többes közös álláspont és több szövetség is jobb, mint azok az ernyőszervezetek, amiket nem tart össze közös cselekvési irány, csak a választási rendszer logikájából következő szimpla matematikai kényszer.”