NEM LEHET EGYSZERRE DIKTATÚRÁBAN ÉLNI, ÉS VÁLASZTÁSOKON INDULNI, AZ ADÓKULCSOKRÓL BESZÉLNI, HA ALKOTMÁNYT AKARUNK MÓDOSÍTANI.
Csak ha mindez megvan, akkor lehet szövetségeket kötni. 2022-ben olyan pártok és civil szereplők szövetsége alakult ki, ami tartalmilag ugyan sokrétű és széleskörű volt, azonban nem volt egység azt illetően, hogy mit is szeretnének tenni a jelenleg fennálló rezsimmel. Ezért történhetett meg az, hogy alapvető kérdésekben sem tudtak megegyezni, így gyakorlatilag már a választás napján szétesett az összefogás. Tényleges szövetség csak olyan pártok között jöhet létre, amelyek az alapvető célkitűzésekben egyetértenek. Nem szükséges minden szakpolitikai részlet vonatkozásában egyetérteni, azonban a fő politikai törésvonal természetéről mindenképp meg kell tudniuk állapodni.
Természetesen a hatályos választási rendszer azt kényszeríti ki, hogy az ellenzéki pártok (és támogató közösségeik) egy szövetség köré szerveződjenek. Egy természetes pontig ez lehetséges is, keretein belül pedig konstruktív viták által, kellő kompromisszumkészség esetén kialakítható az értékek sorrendje. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a rendszerről alkotott kép a különböző pártok esetében eltérő, ezért nem lehet(ne) egy platformra helyezni őket, akkor sem, ha egyébként pillanatnyilag jobban hangzik, hogy mindenki fogjon össze, minden más pedig majd utána jöhet. Ha van a 2022-es parlamenti választásnak tanulsága, akkor pont ez az.