Akkor most mennyivel nő a tanárok fizetése? A Klebelsberg Központ vezetőjét faggattuk

Hány tanár kapja meg a napokban érkező fizetéssel a bejelentett, 32,2 százalékos átlagos béremelést?

Összesen 140 ezer köznevelésben dolgozó pedagógust érint a béremelés, ebből 80 ezer tanár állami fenntartású iskolában dolgozik. A kormány a tavalyi átlagbérhez viszonyítva ad 32,2 százaléknyi plusz bértömeget. A lényeg az, hogy az uniós vállalásnak megfelelően az idei pedagógus átlagbér elérje a diplomás átlagbér 71,8 százalékát. 

A Klebelsberg Központ (KK) a jogszabályoknak megfelelően alapvetően egységes elosztási mechanizmusról döntött. Ennek megfelelően a novemberi bérhez képest a gyakornokok 32,2 százalékos, a Pedagógus I kategóriába tartozók 31,2 százalékos, a Pedagógus II-be tartozók pedig 29 százalékos emelést kapnak, míg a mesterfokozatúak 21,1 százalékos pluszt. A mostani emelésnek köszönhetően a pályakezdők legkisebb bére gyakornokként bruttó 528.800 forint. Az I. kategóriában legkevesebb 538 ezer forintot, a II. fokozatban 555 ezer forintot kereshetnek az oktatók és nevelők, míg a mestertanár fizetése 630 ezer forintról indul, a kutatótanárok bérének alsó határa 750 ezer forint. Az EU is elvárja, hogy a pályakezdőket kell jobban dotálni, hiszen így tehetjük vonzóbbá a szakmát.

Erre még visszatérünk, de vannak esetleg kivételek?

Az egyetemi diploma esetén még két százalék, a kormány által meghatározott hiányterületeken tanítók esetében pedig még további négy százalék a többlet. Ez utóbbi a természettudományos, valamint a matematika és a digitális kultúra tantárgyakat jelenti. Esélyteremtési illetményrészként mindehhez hozzájön még húsz százalékos többlet azoknál a tanároknál, akik hátrányos helyzetű településeken vagy olyan iskolákban tanítanak, ahol a hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók aránya eléri a 10 százalékot és felzárkózási programot végeznek. Jól látszik, hogy jelentős béremelés valósult meg.

A sajtóban mindezek dacára elterjedt, akad olyan tanár, akinek csupán párszázalékos emelés jut. Ez hogyan lehetséges?

Hozzánk ilyen jelzés nem érkezett, márpedig mi csak konkrétumokkal tudunk foglalkozni.

Ám ezek hibák, amiket ki lehetett – és ki is kellett – javítani; ez meg is történt. Más fenntartók nevében nem nyilatkozhatok, de nálunk az imént vázolt számok az érvényesek.

Mégis, egy minapi, az érdekvédők és a kormány képviselőinek részvételével megtartott egyeztetésen a szakszervezetek felvetették a bérkorrekció szükségességét, mondván, nem minden tanár fizetése éri el majd a szükséges mértéket.

Már korábban is közölte a kormány, hogy a KSH adatait tekinti irányadónak a diplomás átlagbér meghatározásakor, ezért ennek további emelkedése esetén, ha szükséges, akkor kisebb korrekciót hajt végre, hogy a 71,8 százalékot elérje a pedagógus átlagbér.

A PDSZ részéről egy felmérésre hivatkozva arra is panaszkodnak, hogy a válaszadók 62 százaléka szerint a béremelésnél csupán az adott minimumösszeget veszik figyelembe. Ez mit jelent?

A minimumösszeg azt jelenti, hogy annál kevesebbet senki sem kereshet a maga kategóriájában. Ahogy említettem,

A PDSZ elnöke szerint az a gond, hogy ha valaki egyébként a besorolásához képest a korábbi alsó határnál többet keresett, annak most csak a januártól érvényes minimumra emelték a fizetését. A korábban említett számítás alapján ilyen nem fordulhat elő, s végül a szakszervezet is elismerte, zömmel óvodáktól érkeztek az ilyen panaszok hozzájuk.

„Ez azért elég meredek” – mondta Nagy Erzsébet PDSZ-elnök annak kapcsán, hogy pályakezdők és több évtizede oktató pedagógusok is közel azonos illetményt kapnak, az új szisztéma szerint. Valóban?

Ez eddig is előfordult,

Kétségtelen, az elmúlt években bizonyos sorok összecsúszhattak, éppen ezért én annak vagyok a híve, hogy a következő évben esedékes, nagyjából húsz százalékos újabb emelést már jóval differenciáltabban oszthassuk ki. Jövőre az EU felé tett vállalás értelmében a pedagógus átlagkeresetnek el kell érnie a diplomás átlagbér nyolcvan százalékát, majd azt legalább 2030-ig tartani.

Sőt, a kormány részéről arról beszélnek, a ciklus során összességében megduplázzák a tanári béreket.

Így van. Érdemes megjegyezni, hogy

Visszatérve a folytatásra: a Nemzeti Pedagógus Kar és a szakszervezetek is egyetértenek abban, hogy a későbbiekben differenciáltan kell emelni.

Ki és hogyan dönt a differenciálásról? Praktikusan: mi alapján mérik a teljesítményt?

Készült egy koncepció a teljesítményértékelési rendszerről, aminek a bevezetése 2025-től lesz kötelező. Az abban foglalt paramétereket és indikátorokat az intézmények egyébként már most is felhasználhatják. Kétségtelen, minden értékelésben lehet némi szubjektivitás, ám a kereteket mégis a lehető legegyértelműbben kell meghatározni. Objektív szempontok lehetnek: hány speciális nevelési igényű gyermekkel foglalkozik az adott pedagógus, hány osztályban és hány szakot tanít, hogyan osztályoz, illetve milyen programokon vesz részt – és még sorolhatnánk. Alapvetően az igazgatók felelőssége lesz az értékelés.

Akkor attól senkinek sem kell tartania, hogy még csökkenhet is a fizetése?

Erről szó sincsen. De ha már itt tartunk,

Azt szeretnénk kérni, ha bárhol valami probléma merül fel mégis, forduljanak a fenntartóhoz mielőtt fellármáznák az ellenzéki sajtót! Az esetleges hibákat kijavítjuk, amire lehet, találunk megoldást.

Kissé lecsengtek már a tüntetések, ahol a tanárok véleménye jórészt a szakszervezeti vezetőkön keresztül jutott el a nyilvánossághoz. Hogyan értékeli velük az együttműködést?

Legfeljebb bizonyos tanárok véleményét tükrözhetik a PDSZ és a PSZ nyilatkozatai. Ami az egyeztetéseket illeti: tapasztalataim szerint az előbbi szervezetnek tényleg semmi sem jó, míg az utóbbi csapat némileg konstruktívabb.

Gulyás Gergely egyenesen úgy fogalmazott, a szakszervezetek inkább akadályozták, hogy megvalósuljon a béremelés. Túloz a miniszter?

Teljes mértékben egyetértek vele.

Ha már itt tartunk: hányan nem írták alá a bosszútörvénynek kikiáltott jogállási jogszabályt?

Mindmáig 1215 főről tudok beszámolni, ami nyilván nem nulla, de a „nagyon soktól” azért messze van – tekintve, hogy mintegy nyolcvanezer pedagógus jogviszonnyal rendelkező kolléga tartozik a tankerületekhez. Ebből a körből egyébként többen szeretnének visszakerülni, akad, aki máshol próbálkozik, míg olyan is, aki a korábbi tankerületénél.

A PDSZ egyenesen azt állítja, a tankerületek diszkriminálnak, amikor nem veszik vissza ezeket a kollégákat. Álljunk meg egy pillanatra! Az érintettek felmondtak, sőt, sok esetben ráborították az asztalt a munkaadójukra, miközben

Azért az nekem így kicsit visszás, hogy azoknak, akiknek októberben nem voltak fontosak a gyerekek most hirtelen megváltoztak!

És mi a helyzet azokkal, akiket nagy felháborodást kiváltva kirúgtak, miután polgári engedetlenséget hirdettek?

Ők összesen tizenhárman vannak. Zajlanak a munkajogi perek. Emlékeztetnék: ezek a tanárok nem sztrájkoltak, hanem a következmények ismeretében megtagadták a munkavégzést. Erről nyilvánosan nyilatkoztak is mind a munkáltatók, mind egyes ellenzéki médiumok részére.

A tankerületi vezetőkből mindenesetre szinte közellenségek lettek. Jól kezelték a helyzetet?

Nincsen olyan munkahely, ahová reggel bemegyek, közlöm a főnökkel, hogy köszönöm szépen, nem dolgozom, majd nem küld el.

Kétségtelen, a tankerületi vezetőknek vállalniuk kell a felelősséget az adott esetben népszerűtlen döntésekért, ám hozzáteszem, ugyancsak felelőssége van az iskolaigazgatóknak is.

Visszatérve az eredeti felvetésre: lehet, hogy arányaiban kevesen estek ki az állományból, de rendre érkeznek jelzések súlyos tanárhiányról. Mennyire rossz a helyzet?

Semmivel nem állunk rosszabbul, mint korábban. Én konkrétan a pályáról érkeztem, tisztában vagyok vele, hogy készítik a tantárgy-felosztásokat, gyakran találkozok kirívó példákkal is.

Vagyis?

Akad bőven iskola, ahol az előírt mennyiséghez képest jóval több órát adnak a gyerekeknek, hallani heti negyvenről is, miközben még középiskolában is legfeljebb harmincnégy lehetne. Ha betartanák az intézmények a szabályokat, messze nem panaszkodnának annyian túlterheltségre. Én többek között azért vagyok itt, hogy a gyermekek érdekeit képviseljem, ezért amit csak lehet, megteszem, hogy ne legyenek ilyen túlzások.

Megjegyzem, ez utóbbit éppen tanárok képviselik, akik folyamatosan feljebb akarták tolni a saját tantárgyaik óraszámát. Ha minden iskola tartaná magát az egyébként szerintem még így is magas maximális óraszámhoz, statisztikai értelemben nem hiányozna tanár. Ettől még persze például kémia vagy biológia szakos pedagógusból a kelleténél kevesebb van a pályán, mint amennyinek lennie kellene, ezt nem akarom véka alá rejteni. De itt is kerülném a túlzásokat. Akad olyan iskola, ahol csak azért fogják be napközit tartani a szaktanárt, hogy három utcával arrébb ne tartson szaktárgyi órát. A tankerületeknek most kiemelt feladata lett, hogy figyeljék, ne legyen ilyen „pazarlás” a rendszerben.

Ezek szerint felpöröghet a katonásan hangzó, a jogállási törvény elleni tiltakozások egyik fő érveként megjelenő „átvezénylések” alkalmazása is?

Amúgy szeretném megjegyezni, hogy minden híresztelés ellenére a jogszabály szerint a kivezényléshez alapos indoklás, illetve az érintett beleegyezése szükséges. Érdemes azonban rámutatni, hogy bizonyos kollégák esetében nincs is meg a minimális heti óraszám, ha csak egyetlen iskolában oktatnak teljes állásban. Még egy fontos dolgot meg kell említeni: a bérek lefelé történő eltérítése sem lehetséges, bármit is csúsztatnak erről.

Sokan aggódnak az utánpótlás miatt. Mennyire vonzó most a tanári pálya?

A pedagógusképzésbe jelentkezők száma, 2023-ban kiemelkedően magas volt. Elismerem, ezen a téren van még tennivaló. A mostani béremelés a pályakezdőknek igen csak vonzó. Soha nem keresett még annyit egy egyetemről kilépő fiatal tanár, mint most. El kell gondolkodni bizonyos tantárgyi integráción, illetve el kell érni, hogy a diákok szeressék a természettudományokat. Szükséges az okok feltárása, közelebb kell vinni hozzájuk ezeket a tárgyakat. Jelentősen megváltozott körülöttünk a világ, a kommunikációs platformok és egyéb viszonyaink, amihez a köznevelésnek is alkalmazkodnia kell.

Mindazonáltal aligha a legjobban fizető munkakör ma a tanári pálya, egyesek a nemzet napszámosaiként beszélnek róluk.

Árnyalnám. Vegyünk egy frissen végzett, huszonhárom éves fiatal tanárt, akinek az adókedvezmény miatt az első két évben legalább nettó 430 ezer forint lesz mostantól a fizetése.

Tudom, sokan utálják, amikor ezt felemlegetik, ettől még így van. A mostani emelés egy komoly lépés a pedagógusok anyagi elismerésének további erősítése felé.

Nyitókép: Mohai Balázs/MTI