Egykori börtönlelkész: Igyekszem Jézushoz vezetni őket!
„Szekeres János atyától, az elődömtől azt kaptam üzenetként, mikor börtönlelkészként elkezdtem a szolgálatot a sopronkőhidai börtönben, hogy »Szeresd őket!«. Ezt igyekeztem megvalósítani. A szeretet az ismeretség alapján működik, ezért leültem a rabokkal beszélgetni, és feltárult előttem a nehézségekkel terhelt életük” – idézte fel a börtön-pasztorációval eltöltött éveket Butsy Lajos atya, aki jelenleg a Mécses Szeretetszolgálat egyik alelnöke, és abban működik közre, hogy figyelemmel kövesse a levelezésben érintett rabok esetleges áthelyezéseit, valamint összekötő szerepet tölt be a szolgálat és a börtönök között.
Majd felsorolta, hogy a hétéves szolgálata alatt a feladatai közzé tartozott a misék megtartása, a gyóntatás, valamint a hit- és bibliaoktatás a fogvatartottaknak. Mint mondta, a szolgálati évei alatt került kapcsolatba a Szeretetszolgálattal. Börtönlelkészként igényelt csomagokat, melyeket meg is köszöntek a rabokkal együtt, ez pedig nagyon szimpatikus volt a Szeretetszolgálat tagjainak.
Arra a kérdésre, hogy milyen kapaszkodót tudnak a börtönlelkészek adni a raboknak, egy fiú példáját hozta, aki nagyon súlyos ítéletet kapott. „Igyekszem azokat az elítélteket, akikkel kapcsolatba kerülök, Jézushoz vezetni, nem pedig magamhoz kötni. A szóban forgó fiú pedig bent a börtönben talált rá Jézusra, úgy, hogy beszélget is vele. Bár nem egyszerű a helyzete, mégis jól tartja magát, ez pedig azzal magyarázható, hogy élő kapcsolata van a Megváltóval” – hangsúlyozta Butsy Lajos atya. Az egykori börtönlelkész itt megjegyezte, hogy ez az élő kapcsolat kihat a fogvatartottak viselkedésére is. „Egymásban is meglátják Jézust, és próbálnak valami jót tenni” – szögezte le.
Ezután arról beszélt, hogy a legnehezebb időszak a börtönökben a húsvét és a karácsony időszaka, amit a rabok nem tudnak semmilyen formában a családjukkal tölteni. Már ha egyáltalán van olyan hozzátartozójuk, akik tartja velük a kapcsolatot. „Ezen ünnepek közeledtével magam is többet időztem bent az intézményben. Többek között sakkszakkört is szerveztünk az elítélteknek, hogy ezzel némi közösségi élményt nyújtsunk nekik. De arra is volt példa, hogy elvittük őket a mátraverebélyszentkúti kegyhelyre. Sőt, maguk között bibliaversenyeket is szerveztek. Ennek a lényege az volt, hogy összeállítottak egy kvízt, melyben bibliai idézetek szerepeltek, és ki kellett találniuk, hogy mely idézet hol szerepel a Szentírásban” – ismertette.
Több mély megtérést is látott
Szólt arról is, hogy bár nem lehet tömeges megtérésekről beszélni a büntetések letöltése alatt, de amiket látott, azok mélyek voltak. „A legtöbb megtérés az úgynevezett cursillókon, lelki gyakorlatokon történt, amelyek tulajdonképpen jutalmak voltak azoknak a raboknak, akik komolyan vették a hitéletet. Az egyiken volt egy fiúcska, akit a börtönben kereszteltem meg. Később elsőáldozó is lett. Sőt, annak ellenére, hogy a keresztvíz letörölte minden korábbi bűnét, ő gyónni akart. Engedtem neki. Négy oldalban írta le a vétkeit, melyben többek között arra is kitért, hogy mennyire köszöni, hogy megismerte Jézust, és a barátja lehet” – ismertette az atya az egyik megható történetet.
Majd megjegyezte, hogy ennek a gyakorlatnak a végén három kérdésre kellett válaszolni: milyen lélekkel jöttél ide, mit kaptál és mit fogsz tenni. Olyan frappánsan fogalmazta meg a válaszát ez a fiú, hogy a börtönparancsnok, egy ezredes is meghatódott. Utána pedig javasolta, hogy legyenek folyamatosan ezek a lelki gyakorlatok – emlékezett vissza.
„A lelki gyakorlatokon túl tartunk mindig olyan összejöveteleket, amelyeken a cursillókat végzettek gyűlnek össze. Ilyenkor megtudjuk, ki hogy van, hogy ment benne tovább ez a folyamat, illetve folyamatosan szervezzük az újabb elvonulásokon való részvételt” – fűzte hozzá Butsy Lajos atya.
