Sargentini után szabadon: elkészült az újabb uniós vádirat, benne a szokásos lózungokkal

A jelek szerint az Európai Parlament balliberális képviselőinél nagyon beakadt, hogy az Európai Bizottság csaknem kétévnyi tárgyalás, számos leegyeztetett törvénymódosítás és kompromisszum után a Magyarországnak járó kohéziós pénzek egy részének, 10,2 milliárd eurónak a felfüggesztését feloldotta. Ráadásul úgy, hogy a magyar hallgatók és kutatók, akik erről az egész vitáról végképp és biztosan nem tehetnek, továbbra is el vannak zárva az európai egység egyik legszebb példájának számító Erasmus- és Horizont-programoktól.

Utóbbi döntést az elvileg a magyarok érdekeit képviselni hivatott momentumosok hathatós közreműködésével az EP már kedden megerősítette, a szerdai napot pedig ismét Magyarország szapulásával töltötték Strasbourgban,

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság a hazánkkal született részleges megállapodás miatt felkérdezett, búcsúzó elnöke láthatóan bizonyítási kényszer által vezérelve megerősítette a korábban eltagadott feltételt:

Hol van már a jogállamisági mechanizmus elfogadása idején hangoztatott érv, amit itthon is visszhangoztak a brüsszeli mainstream honi érdekvédői, nevezetesen hogy csakis az EU pénzügyi érdekeinek védelmében van szükség az új eszközre? Ezek szerint mégis a magyar kormánynak volt megint igaza, amikor attól óvta a közösséget, hogy ideológiai, ráadásul tagállami hatásköröket érintő kritériumokhoz kössön pénzügyi kérdéseket? Nagyon úgy tűnik.

pajtásaival perelnék a hazánkkal kötött megegyezéseket – alighanem nagyon ráérnek.

Íme a legújabb határozati javaslat!

És akkor itt van a legújabb, immár harmadik dobása a Magyarország-hetet tartó uniós nagymestereknek, egy határozati javaslat, amit terveik szerint el is fogadnának csütörtökön. A dokumentum legfrissebb változatának láttán alighanem elégedetten csettinthet Rui Tavares és Judith Sargentini is, a szerzők alighanem sokat merítettek az ő munkásságukból.

továbbra is számos az aggály meg a probléma. Mintha csak a Human Rights Watch legújabb jelentéséből másolták volna: egyre rosszabb helyzetben vannak hazánkban a kiszolgáltatott csoportok, illetve a nők, az LMBTQ-személyek, a migránsok és a menedékkérők. Valamennyien alapvető jogsértésekkel kénytelenek szembenézni, ráadásul a független intézményekre nem számíthatnak, nincs munkavédelem. És mifelénk még a környezetet is rombolják.

A jelentéstevőknek nem tetszik a szuverenitásvédelmi törvénycsomag, ahogy az sem, hogy Magyarország az uniós költségvetés és a NextGeneretionEU-alapok révén a támogatási rendszer „egyik legnagyobb kedvezményezettje”. Írják ezt úgy, hogy a hét évre szóló 32 milliárd euróból épphogy megkapnánk 10-et, azt is vissza akarják venni az EP felhevült képviselői.

További érveik: Magyarország ellenállása miatt decemberben az Európai Tanács nem tudta elfogadni, hogy a közös költségvetés terhére 50 milliárd eurót kapjon a következő években Ukrajna, így megszakadhat az oda áramló támogatás folytonossága, ami „súlyos stratégiai következményekhez vezethet az Európai Unió számára”. És persze ide kívánkozott a mindent elsöprő tudományos indoklás: „Az elmúlt évtizedben Magyarország választási autokráciává, hibrid rezsimmé vált a releváns mutatók szerint.”

Ebből pedig a következő javaslatot hozzák a kampányra ráforduló EP-képviselők: elítélik a magyar kormányt, mert szerintük folyamatosan aláássa az EU alapértékeit, mély aggodalmukat fejezik ki a demokrácia további eróziója, valamint a jogállamiság és az emberi jogok helyzetének romlása miatt, különös tekintettel a szuverenitásvédelmi csomag elfogadása miatt.

Azok a mélységes csalódások!

Mélységesen csalódtak az EP-képviselők, hogy az Európai Tanács nem ért el érdemi előrelépést a 7-es cikkely 1. bekezdése szerint (a hazugságokkal teleszórt Sargentini-jelentés nyomán) indult eljárásban, ezért felszólítják az állam- és kormányfők testületét, tegyenek végre lépéseket, marasztalják el hazánkat, no meg tartsák tiszteletben a Parlament „szerepét és hatásköreit”. Követelik, állapítsák meg, hogy Magyarország súlyosan és tartósan megsértette-e a 2. bekezdés szerinti uniós értékeket, márpedig az ennek alapján hozható legsúlyosabb intézkedés az érintett tagállam szavazati jogának felfüggesztése a tanácsban.

Természetesen „határozottan elítélik” Orbán Viktort, különösen az ukrajnai segélycsomag csúszása miatt, hozzátéve, az Unió „soha nem engedhet a zsarolásnak”. Ragaszkodnak Ukrajna finanszírozásához, s felszólítják az ET-t, a február elsejei ülésen hozzanak ennek megfelelő megállapodást.

Az tetszik az EP-képviselőknek, hogy az EB jelezte, továbbra is aggódik Magyarország miatt, s egyelőre nem küld több pénzt – amit tehát nyíltan, az LMBTQ-ügyben és a migráció kapcsán a magyar álláspont feladását követelő Ursula von der Leyen elnök is beismert a szerdai „vitában”. Azt viszont

Az ügyben nagyjából egy évig tárgyaló és vizsgálódó Bizottsággal szemben ők úgy látják, hiába a magyar reformok, igazságszolgáltatásunk továbbra sem felel meg a „bírói függetlenségnek az alapszerződésben rögzített, hazai és nemzetközi szakértők által lefektetett normáknak”.

Továbbá újfent felhívják a Bizottságot, ne merjen akár egyetlen eurócentet sem küldeni a koronavírus utáni helyreállítást célzó alapból, vagyis az RRF-ből nekünk. Előbb teljesítsük a szupermérföldköveket, bizonyítsuk azok „fenntarthatóságát a gyakorlatban is”. Mielőtt folyósítanák a forrásokat, fel kell számolni a „rendszerszintű problémákat”.

Megalapozatlan vádak

Ha majd aztán mégis jönnek a pénzek, azokhoz „egyenlő hozzáférést kell biztosítani az egyének, a vállalatok, a civil társadalom, a nem-kormányzati szervezetek, továbbá a helyi és regionális hatóságok számára”. A határozati javaslat elítéli a „Magyar Tudományos Akadémiával, az újságírókkal, a politikai pártokkal és a civil társadalommal, valamint bizonyos ágazatokban működő társaságokkal szembeni, rendszerszintű diszkriminatív gyakorlatokat”. Hogy pontosan mire gondolnak a hölgyek és az urak, azt nem részletezik. Így van, és kész!

Követelik továbbá, hogy vegyék el Magyarországtól a 2024 második félévében esedékes soros elnökséget, arra pedig sürgősen találjon garanciát az ET, nehogy Charles Michel EP-be történő távozása miatt egy időre Orbán Viktor legyen a vezető testület elnöke. Figyelmeztetnek továbbá: a Parlament is intézkedhet, ha nem sikerül erre megoldást találni, továbbá a határozat „felhívja a Tanács elnökét és a tagállamokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg a tanácsi döntéshozatali folyamat reformjára irányuló eljárásokat annak érdekében, hogy véget vessenek a vétójoggal való visszaélésnek és a zsarolásnak az európai intézményekben”.

Ha mindez nem lenne elég, felszólítják az EP jogi bizottságát, a „lehető leghamarabb tegye meg a szükséges lépéseket” az Európai Bíróságnál, nehogy a Bizottság a feltételek teljesítése nélkül forrásokat küldjön Magyarországnak. Vagyis az EP lényegében bepereli az EB-t, ahogy arra már Freund úr a szerdai EP-anzikszon oly hevesen utalni méltóztatott.

Foglaljuk össze:

• az Európai Parlament nem tartja alkalmasnak hazánkat a soros elnökségre;
• végeredményben megvonná a szavazati jogunkat a 7-es cikkely szerinti eljárás felturbózásával;
• egyetlen eurót nem adna a nekünk járó közös alapokból.
• Eközben az Európai Bizottság megerősíti az évek óta hangoztatott és a honi ellenzék által is megkérdőjelezett követelést: ha a gyermekvédelmi törvényből és a migrációs szigorból nem engedünk, több pénzt biztosan nem kapunk.

És végül befutottak a módosítók is

És még van hova fokozni! A Magyar Nemzet cikke szerint a csütörtöki szavazás előtt még érkeztek módosítók is a befagyasztott forrásokról szóló határozati javaslathoz, a Baloldal frakciójából a soros elnökségünk azonnali elvételét követelik, a Renew pártcsalád, illetve Cseh Katalin és Moritz Körner részéről pedig jutott fenyegetés a kifutóban lévő Bizottságnak is: ha a Magyarországnak szánt források felszabadítása megismétlődik, úgy a Parlament bizalmatlansági indítvány útján megvonja a Bizottságtól a bizalmat.

Hát így.

A jelek szerint az Európai Parlamentben nem unatkoznak, bár ezt a tevékenységet munkának aligha lehet nevezni. Talán aknamunkának.

Mindenesetre jól megfizetik.

Nyitóképünkön: Ursula von der Leyen, Mandiner-grafika