Az emberek azt várják a vezetőiktől, hogy védjék meg őket!
A magdeburgi mészárlás is megerősíti ezt.
Ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít. Interjú.
„A miniszterelnök többször fogalmazott úgy, hogy a veszélyek korában élünk. Honvédelmi miniszterként hogyan lehet definiálni ezt a kijelentést?
Ez a Honvédségre és rám rendkívül konkrét feladatot és felelősséget ró. Mi vagyunk azok, akiknek mindenkor készen kell állnunk, hogy a magyar emberek nyugodtan hajthassák álomra a fejüket, értékeiket, vagyonukat biztonságban tudhassák. A közvetlen környezetünkben brutális fegyveres konfliktus zajlik, amelyből a huszadik század véres hadi krónikáiból ismert »húsdaráló« bontakozott ki, ráadásul a kárpátaljai magyarokat közvetlenül érintő módon. A valóság ránk rúgta az ajtót, éppen úgy, mint 2015-ben a migrációs válság kezdetén. Azóta a migrációs helyzet természete is folyamatosan változik. Mostanra a migránsok, akiket rabszolga-kereskedelemhez hasonló módszerekkel terelnek Európába, szervezett embercsempészek irányításával ostromolják a határzárat. Időnként katonai jellegűek azok a mozgások, amik a déli határunknál tapasztalhatók.
2023. október 7-én pedig a Közel-Kelet borult lángba újra, de soha el nem képzelt véres módon, és ez a konfliktus – miután a globális kereskedelem ütőerén helyezkedik el – bármikor megbéníthatja a világkereskedelem áramlását. Elég csak a húti támadásokra gondolni, amelyek máris 40 százalékkal drágították meg, és két héttel lassították le az árúk forgalmát a térségben. Nem tudom, kell-e több igazoló körülmény, hogy okkal mondhassuk, ez a veszélyek kora. Ez egy polikrízis, az egymásra rakódó és egymás hatásait fölerősítő veszélyek kora. Élesnek kell maradnunk.
Az eddig csak a filmekből ismert »húsdarálót« mennyire tudjuk feldolgozni mi, civilek?
Sehogyan, ezért nem akarjuk se újra megtapasztalni, se közelről nézni. A keleti fronton folyó, »felőrlő«, tüzérségi tűz által dominált hadviselés nagyon távol áll a televíziókban mutogatott elitosztagos beavatkozásoktól. A magyaroknak vannak emlékei az ük-, dédszüleik, nagyszüleik történeteiből, hogy mit jelentett az I. és a II. világháború, és most emlékeztünk meg a doni átkelésről is. Az ukrajnai konfliktus egy sajátos keveréke a legmodernebb hadviselésnek és a világháborúk embert nem kímélő harcának. Mi, magyarok – pontosan a múltbeli ismereteink miatt – látjuk ezt. Gyakran szegezik nekem a kérdést az országot járva: Biztonságban vagyunk?
A híreket hallva ez a gondolat ott motoszkál mindannyiunkban. A kormány ezért is követeli a konfliktus kipattanása óta, hogy a felek hirdessenek azonnali tűzszünetet és kezdődjenek meg a béketárgyalások; minden energiát mozgósítunk a béke és a biztonság érdekében – ha kell, akkor a legközelebbi szövetségeseinkkel is vállaljuk a konfliktusokat az eszkaláció csökkentésének érdekében. Ezt tesszük a tárgyalóasztalnál is, hogy Magyarországot ne sodorhassák és ne rángathassák bele egy olyan konfliktusba, amely nem a sajátunk. A békét csak az erősek képesek megvédeni. A mi küldetésünk, hogy ezt az erőt megteremtsük. Ez az az erő, amivel érdemben tehetünk a magunk védelméért, és nem mellesleg, amit a NATO, mint védelmi szövetség erejéhez hozzá tudunk tenni.
A miniszterelnök fiának halálhírét keltik a közösségi médiában. Hogyan kezeli ezt a honvédség, különös tekintettel arra, hogy Orbán Gáspár hivatásos katonatiszt? Lehet azt tudni, hogy most hol, milyen rendfokozatban szolgál?
Orbán Gáspár katonatiszt, méghozzá egy kiválóan képzett, az Egyesült Királyság-beli sandhursti akadémián is képesítést szerzett magyar katonatiszt. Odamegy, ahová a parancs szerint mennie kell. Én rendeltem ki összekötő tisztnek. Ez egy hadsereg, nem kívánságműsor, és ő feladatot teljesít. Magyarországon a katonák parancsot teljesítenek. Speciális képzettsége jogi ismerete és nyelvtudása miatt alakulatától a miniszteri kabinetbe vezényelve a csádi misszió előkészítésében vesz részt, más katonai és civil elöljárókkal együttműködve. A százados úr kiváló egészségnek örvend.”
Nyitókép: MTI / Illyés Tibor