2, A nemzeti radikális tömörülések nem maradnak fenn sokáig
Csakhogy a történelem szintén megmutatta, a nemzeti radikális tömörülések nem tudnak sokáig fennmaradni.
Ennek ugyancsak különböző indokai vannak. Leggyakrabban a személyi ellentétek éleződnek ki odáig, hogy a kilépéseknek köszönhetően minimum pártszakadás megy végbe. „A nemzeti radikalizmusnak az elmúlt évtizedekben megvolt a társadalmi jogosultsága, egyben a keresztje: sokszor, ötszázalékos küszöbön táncolva nem volt hálás feladat a képviselete. Pláne, hogy emberi okok miatt kétszer újra kellett kezdeni a pártépítést a nulláról – mondta korábban a Mandinernek Novák Előd, a MIÉP, a Jobbik egykori, a Mi Hazánk jelenlegi politikusa. – Három párt sikeres parlamentbe juttatásában vettem részt, és bízom benne, hogy többé nem kell a nulláról újrakezdeni.”
Szakértők az üvegplafon elérésével, a kezdetben hegemón szavazóbázis növekedésével, polarizációjával magyarázzák ugyanezt. Mikor a Mi Hazánk zászlót bontott, szó sem volt koronavírus-járványról, korlátozásokról, pandémiaszerződésekről, orosz-ukrán háborúról, Ukrajna európai uniós csatlakozási lehetőségéről, gázai konfliktusról. Most igen. Toroczkai Lászlóék a két világháború népi irodalmából – „Minden magyar felelős minden magyarért!” – építkezve hangoztatták tovább azokat a radikális antikapitalista, globalizmusellenes jelszavakat, amelyeket Vona Gáborék a Jobbik néppártosodásával el-elhallgattak a napirendjükről. De már a Mi Hazánk sem feltétlenül ezt az irányt követi.
3, A nemzeti radikálisok politikai sikerei változást hoznak